Kiskorom óta életem részét képezik a kutyák. Mindig is nagy érdeklődéssel fordultam feléjük, folyamatosan megfigyeltem őket és rengeteg időt töltöttem el társaságukban. Mióta pedig kutyakozmetikusként dolgozom, nemcsak hobbiként tudok velük foglalkozni, hanem hivatásként is. Egyik barátnőm mesélt nekem arról, hogy ő önkéntes felvezetőként tevékenykedik a SANSZ Alapítványnál. Abban a pillanatban tudtam, hogy a szakdolgozatomban a terápiás kutyákkal szeretnék foglalkozni. Ezen kívül azért is választottam ezt a témát, mert napjainkban egyre nagyobb figyelmet kapnak ezek a háziállatok. Az utóbbi években jelentősen megváltozott a funkciójuk. Háziasításukat követően birtokot őriztek, terelték a nyájat, vagy a gazdáikat segítették vadászat közben, manapság szinte családtagként, barátként vannak jelen az emberek mindennapi életében. Mindezen túl egyfajta gyógyító, fejlesztő erejét is elkezdték kamatoztatni. Így azt gondolom, hogy hozzám nagyon közel áll ez a téma, emellett aktualitása is számottevő. Hipotézisem, hogy a kutya az egyik legjobb motivációs eszköz a fejlődésre, a gyógyulásra, depresszióra, valamint a társadalomba való visszailleszkedésre, és segít megtalálni a kommunikációs „utat” két ember között. Továbbá szakdolgozatom hivatott bebizonyítani, hogy az egészségügy az állatasszisztált terápia módszerével gyorsabban képes ugyanazokat az eredményeket elérni, mint nélküle, valamint, hogy a levizsgázott kutyák segítségével ki lehet kerülni a drága és egészségre ártalmas gyógyszereket. Végezetül pedig igazolnom azt a feltevésemet is, hogy az ezzel foglalkozó szervezeteknek kimagaslóan fontos szerepe van a terápiás foglalkozások megszervezésében és az állatok levizsgáztatásában. Meglátásom szerint, ezt a munkát a magyar emberek többsége elismeri, megbecsüli és honorálja. Dolgozatomban kommunikációs szempontok alapján fogom körbejárni az állatasszisztált terápia módszerét. Igyekszem rávilágítani a kutya és az ember közötti interakció jelentőségére, akadályaira és eszközeire és bemutatom részletesen a segítő kutyákat, valamint azok képzését, vizsgáztatását és motiváló erejét. Kidomborítom azokat a tulajdonságokat, amitől az egyes kutyafajták megfelelővé vállnak ahhoz, hogy kiképezzék és alkalmazzák őket a terápiák során. Bemutatom azokat a debreceni szervezeteket, melyek már évek óta tevékenykednek ezen a területen. Empirikus kutatásom során terepmunkát végzek és interjúkat készítek a Segít A Négylábúak Szeretete (SANSZ) Alapítvány vezetőjével, Ármós Ibolyával, kuratóriumi tagjával, Lévainé Kápolnási Ibolyával, egyfajta menedzserével, Ármós Jánossal, önkéntes felvezetőjével Szakály Dorottyával, valamint habilitációs kutyakiképzőjével, Ullaga Andreával, akiknek ezúton is szeretném megköszönni, hogy a rendelkezésemre állnak. A szakdolgozatom utolsó részeiben pedig, megvizsgálom a kutyaterápia hatásait majd lehetséges jövőjét Magyarországon.