Egyre több gyermek veszélyeztetett napjainkban. Ezek a gyerekek nem tudnak segíteni önmagukon, és a családi háttér sem segíti a veszélyhelyzetbe került fiatalokat. A nevelőmunkának, a pedagógiai folyamatnak olyan helyzetet kell teremtenie, olyan értékeket kell közvetítenie, melynek eredményeképpen a belső adottságok kiteljesedhetnek, a társadalmi szerephez szükséges készségek, képességek és funkciók kifejlődhetnek. Mindaddig, amíg a gyermekek többsége kellő önismerettel nem rendelkezik, amíg nem lesz jellemző, hogy képesek eligazodni a környezetükben, tájékozódni a világban, addig segítenünk kell. A létbizonytalanságban kiszolgáltatott a gyermek. Főként az a gyermek védtelen, akiről közvetlen hozzátartozói nem tudnak, vagy nem akarnak gondoskodni. A családi nevelés hiánya olyan károsodásokat okozhat személyiségükben, mely gátolja fejlődésüket. Az állam kötelessége ebben a helyzetben a gyermekek felkarolása, ha szükséges szakellátásban való elhelyezése.