Szakdolgozatomban azt mutatom be, hogy a média, a médiában megjelenő hírek-legyen szó nyomtatott, vagy elektronikus formájáról- hogyan befolyásolják az öngyilkosságot fontolgató személyek magatartását. Egy híres, vagy hétköznapi ember öngyilkosságáról szóló halálhír is bizonyos hatásokat válthat ki, kiváltképp, ha túlzó részletességgel ábrázolják az esetet, az elkövetés módját is elárulják, vagy indokolatlanul sokszor ismétlik, emlegetik fel az esetet. Ekkor fennáll az azonosulás veszélyi, vagy ötletadásként is realizálódhat a befogadóban a hír. Ennek következtében utánzáson alapuló, példakövető öngyilkossági tett következhet be. Az elkövetkezendőkben az öngyilkosság kulturális és szociológiai aspektusait ismertetem. Valamint Durkheim segítségével az utánzás szerepét is megvizsgálom a társadalomban. Ezen a nyomon indulva részletezem a modelling-folyamatot és a rítusok témakörben betöltött szerepét. A média rítusainak morálteremtő ereje van, mely a közösség integrálásáért felelős. Ezek a rítusok a befogadó életében olyan szerepet töltenek be, mint a régebbi korokban a vallások szakrális rítusai, amelyek előhívhatják az utánzáson alapuló öngyilkossági cselekedetet. Egy fejezetben részletesen elemzem a kérdőívem eredményeit, majd pár példát kiemelek a híres öngyilkossági esetek közül, majd Molnár Csilla esetében az utánzás számokkal mérhető eredményeit is bemutatom röviden. Az utolsó fejezetben a WHO és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság korlátozó intézkedéseire helyezem a hangsúlyt.