A kamrai repolarizáció elektrokardiográfiás jellemzése és echokardiográfiás paraméterek vizsgálata hemodialízis és hemodiafiltráció során

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A QT diszperzió a szívizom kamrai repolarizációjának regionális eltéréseit tükrözi. Megnyúlása előre vetíti a reentry típusú aritmiák, malignus kamrai ritmuszavarok és a hirtelen szívhalál fokozott rizikóját. Korábban kimutatták, hogy a hemodiafiltrációval kezelt betegek mortalitása 35%-al kisebb, mint a hemodialízissel kezelteké. Jelen vizsgálataink alapján elmondható, hogy hemodiafiltráció során, ellentétben a hagyományos hemodialízissel a vizsgált EKG paraméterek tekintetében szignifikáns változást nem találtunk. A konvektív terápia során észlelt kedvező tendenciát az effektívebb detoxikáció és a kiegyensúlyozottabb ozmotikus és volumenváltozások magyarázhatják. Ezt az állítást támasztja alá az a megfigyelés is, miszerint a bal pitvari harántátmérő szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent hemodiafiltráció során, jelezve a kedvezőbb intrakardiális és intravaszkuláris nyomásviszonyokat. Mindemellett a kamrafrekvencia tekintetében észlelhető szignifikáns különbségek a kamrai volumenváltozások eltérő dinamikájára hívják fel a figyelmet. Mindezen állításokat alátámasztja, hogy az effektív volumeneltávolítás tekintetében nem volt szignifikáns különbség a két kezelési modalitás esetében. Eredményeink alapján elmondható, hogy bizonyos ionszint változásoknak szerepe lehet a kamrai repolarizáció megváltozásában az alkalmazott vesepótló modalitás függvényében, valamint ezen ionok kezelés során való körültekintő kontrollja csökkentheti a kamrai aritmiák kialakulásának kockázatát. Az eredmények alapján igazolható a bal kamrai tömegindex aritmogenezisben játszott szerepe függetlenül a vesepótló kezelés típusától. A kamrai aritmia iránti hajlam, valamint a szisztólés és diasztólés funkció közötti kapcsolat egyértelműen megfigyelhető és úgy tűnik független a kezelési modalitástól. A hagyományos hemodialízis során észlelt kamrai pótütések emelkedett száma alapján arra következtethetünk, hogy a hemodialízis fokozottabb kamrai vulnerabilitást eredményez a hemodiafiltrációhoz képest. Az E/Ea hányados és a testtömeg közötti összefüggés csak hemodiafiltráció esetén volt szignifikáns mértékű, míg a bal pitvari harántátmérő az E/Ea hányadossal mutatott szignifikáns korrelációt. Ezen összefüggéseket a volumen folyadékterek közötti, kezelési módonként különböző megoszlásával magyarázhatjuk. Hasonló metabolizmust mutat az NO és ADMA, melyek mindkét vesepótló kezelés során szignifikáns csökkenést mutattak. Mindazonáltal a mitrális áramlási paraméterek ( A és E/A) valamint az NO között csak hemodiafiltráció esetén találtunk kapcsolatot, mely felhívja a figyelmet konvektív kezelés során létrejövő effektívebb intrakardiális nyomáscsökkenésre és a javuló diasztólés funkcióra. Mindezek alapján a hemodiafiltráció során észlelt kedvező elektrokardiogáfiai és echocardiográfiai változások hátterében az effektívebb intrakardiális volumen és nyomáscsökkenés és a konvektív transzport által biztosított effektívebb detoxikáció valószínűsíthető.


QT dispersion reflects the regional alteriations in ventricular repolarization. Its prolongation predicts the increased risk of reentry arrhythmias, malignant ventricular rhythm disturbances and sudden cardiac death. Previously, it has been shown that mortality rates of patients on hemodiafiltration is 35% less compared to subjects treated with hemodialysis. According to our present results it can be stated that during hemodiafiltration no significant alterations with regard to the studied ECG parameters could be observed compared to conventional hemodialysis. This favorable tendency may be explained by the more effective detoxication and the more balanced osmotic and volume conditions observed during the convective treatment. This statement can also be confirmed by our observation that during hemodiafiltration left atrial diameter decreased significantly showing the differences with regard to intracardiac and intravascular pressure conditions. Furthermore, the more significant decrease in ventricular rate may suggests the altered dinamicity of intracardiac volume conditions. All these findings may be supported by the non-significant differences with regard to effective volume removal. According to our results we conclude that certain ionic imbalances can play a role in the modification of ventricular repolarization depending on the type of extracorporeal treatment modality. It can be clarified that the careful control of certain electrolytes may reduce the risk of sudden ventricular arrhythmias. Left ventricular mass index was shown to play a role in arrhythmogenesis apart from the type of renal replacement method. The connection between systolic left ventricular dysfunction and the propensity for ventricular arrhythmias has been clearly elucidated by our results and it was found to be valid for both treatment modalities. With regard to the increased number of ventricular premature beats observed during the conventional therapy obtained from 24 hour Holter ECG monitoring it is concluded that hemodialysis can lead to an increased ventricular vulnerability compared to hemodiafiltration.With regard to left ventricular diastolic function and the parameters establishing intracardiac pressure conditions a significant difference have been observed during echocardiography. The correlation between E/Ea ratio and body weight was found to be significantly positive only during hemodiafiltration, where the change in left atrial diameter was shown to correlate significantly with the decrease of E/Ea ratio. This can be explained by the differences in volume distributions between the different renal replacement therapies. Both NO and ADMA were found to be decreased significantly during the therapies which shows the similar metabolism of these materials. Nevertheless, with regard to the mitral flow parameters (A and E/A) and NO, a correlation was recognized only in the case of hemodiafiltration, that may draw the attention to the more effective lowering of intracardiac pressure and the improvement in diastolic function during the convective therapy. Taking all these to account the favorable electrocardiographic and echocardiographic changes observed during hemodiafiltration may be caused by the effective lowering of intracardiac volume and pressure, and the significant detoxication capability of convective transport itself.

Leírás
Kulcsszavak
hemodiafiltráció, hemodiafiltration, hemodialízis, elektrokardiográfia, echocardiográfia, diasztolés funkció, hemodialysis, electrocardiography, echocardiography, diastolic function
Forrás