2012 óta veszek részt tudományos kutatómunkában, amely a felsőoktatásba kerülő fiatalok informatikai ismereteit vizsgálja. Az itt kapott eredmények, melyek évről évre megismétlődnek, kritikán aluliak. Így nem más, mint az okok keresése lett a célom. Különböző hipotéziseket állítva próbáltam meg közelebb jutni az igazsághoz, mint például a tankönyvek, segédanyagok vagy épp az egész közoktatást érintő Kerettanterv vizsgálata. Mindezek állhatnak-e a diákok eredményei mögött? Legutóbbi felmérésem leginkább az informatika tanárok képzettségére, motiváltságára irányította a figyelmet ugyan, ám fontos következtetéseket vonhatunk le az informatika órán történő játék, szabadfoglalkozás kapcsán is. Az informatika tanárok döntő többsége engedélyezi a játékot az óra keretein belül, akár a tananyag rovására. Tanár szakos hallgatóként, a gyakorlatok, hospitálások alkalmával gyakran találkoztam azzal a problémával, hogy a motivációnak szánt, óra végi játék a teljesítmény rovására ment. A gyerekek összecsapják a munkájukat, dolgozataikat, hogy minél hamarabb, többet játszhassanak. Dolgozatom célja, hogy felhívjam a figyelmet az informatika oktatás kiforratlanságára, hogy együttes erővel javítsunk a hazai helyzeten.