Kutatásomban a gerincferdülés néhány lehetséges pszichológiai hatását vizsgáltam. Témaválasztásomat leginkább személyes érintettségem inspirálta. Arra voltam kíváncsi, hogy a gerincferdüléssel élő személyek eltérnek-e a betegséggel nem rendelkező személyektől abban a tekintetben, hogy milyen önértékeléssel rendelkeznek, milyen képet alkotnak a testükről, mekkora az általános, vonás jellegű szorongási szintjük, illetve a megküzdésnek mely módjait alkalmazzák. Műhelymunkám során nem kizárólag a kamaszkorú betegekkel foglalkoztam, sőt kimondottan ügyeltem a minta kiválasztása során arra, hogy 16 éven aluliak ne kerüljenek bele a vizsgálati személyeim közé, mert úgy gondolom, hogy ez alatti életkorokban még nagyon képlékeny a személyiség minden tekintetben, így nem biztos, hogy messzemenő következtetéseket lehet levonni a betegség hatásaira vonatkozóan.