Dolgozatom fő célja elsősorban annak vizsgálata volt, hogy bizonyos helyzeti tényezők, mint például a bocsánatkérés, a jóvátétel, a munkahelyi hatalmi státusz és a sérelem észlelt súlyossága, illetve a mentalizáció iránti igény, mint személyes jellemző milyen hatást gyakorol a megbocsátásra egy interperszonális sérelmet követően. Továbbá vizsgáltam a bocsánatkérés iránti igény, és a jóvátétel iránti igény megbocsátást befolyásoló szerepét. A kérdőíves vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy mind a két békülési gesztusnak megbocsátást facilitáló hatása van, ám azt, hogy mikor a bocsánatkérés és mikor a jóvátétel vezet inkább megbocsátáshoz, jelentősen befolyásolja a kapcsolat, amiben a sérelem bekövetkezett. Ha az egyenrangú kolléga követte el a sérelmet, akkor a bocsánatkérés, ha a vezető volt a vétkes, akkor a jóvátétel vezetett inkább megbocsátáshoz.További eredményként jelentkezett a mentalizációs igény megbocsátást elősegítő hatása, különösen abban az esetben, amikor a vezető volt a sérelmet okozó fél. Az eredmények arról számoltak be, hogy azoknak a személyeknek volt a legalacsonyabb a bocsánatkérés iránti igényük, akik kevésbé ítélték sérelmesnek a vezetőjük okozta sértést. Összefoglalóan az mondható el, hogy a munkahelyi hatalmi státusz, olyan szervezeti tényezőnek minősül, ami meghatározza a munkavállaló sértésre adott reakcióját. Továbbá a vizsgálat megerősítette, hogy érdemes, különböző megbocsátást befolyásoló tényezőket vizsgálni, hiszen a megbocsátás segítségével a számunkra értékes kapcsolatot a sérelem ellenére is rendezni tudjuk.