A közszolgálat múltját áttekintve viszont jól látható, hogy a különböző korok miként értelmezték a közösség szolgálatát, amely az államélet kiemelt területének számított és számít ma is. A munkához való viszony, az attól való különválás és a specifikus jogszabályok megalkotása mind-mind hozzájárult a közszolgálati jog, mint szuverén jogág kialakulásához, mint ahogy a közszolgálati etika a politikai etikán belül is külön területnek tekinthető. A jogi szabályozás különösen a rendszerváltás után tovább differenciálta a közszolgálat fogalmát, s láthattuk, hogy az egyre specializálódott feladatkörök, mint külön jogi kategóriák, napjaink jogi szabályozásából sem hiányoznak. A jogrend és az alkotmány által lefektetett szabályok és alapelvek azonban, mint ahogy be is mutattuk, csak egy részét jelentik magának a közszolgálati etikának. Az állam működése, a jó kormányzás nem képzelhető el megfelelően képzett és szilárd morális értékek alapján álló közhivatalnoki kar, sőt közalkalmazotti réteg nélkül. Az etikai kérdések létjogosultsága a közszolgálatban ma is megkérdőjelezhetetlen. Az erkölcsi alapelvek, a hatályos törvényekben lefektetett szabályok és a társadalmi elvárások a felelősség olyan hármasságát helyezik a közszolgák vállára, amelynek megfelelni csakis a közszolgálati etika ismerete és gyakorlati alkalmazása útján lehet. Azt, hogy ma Magyarországon milyen elemekből kell, illetve kellene, hogy álljon egy ilyen közszolgálati etika, politikai párbeszéd tárgyává lehet tenni. E tekintetben a legújabb közszolgálati törvények az állami alkalmazásban állók számára igazodási pontot jelenthetnek, de tágabb értelemben a társadalmi morál erősítésére is szükség van, az erről folyó diskurzus hazai viszonylatban is időszerű.