Láthattuk az egész folyamatot. Azt, hogy miként alakult a magyar földkérdés a századok során a jobbágyfelszabadítástól egészen a tulajdonviszonyok többszöri radikális megváltoztatásáig. Megállapítható, hogy Magyarországon a föld a legfontosabb természeti kincs, amelynek birtoklásáért hatalmas erők feszültek egymásnak. A földkérdés tehát sohasem volt csupán gazdasági kérdés, mindig politikai kérdés is volt egyben. A döntések, amelyek végigkísérték a hazai agrárpolitikát korszaktól és politikai rendszerektől függetlenül sohasem csak a gazdasági racionalitásokkal számoltak, sőt ellenkezőleg, sok esetben éppen szembe mentek velük. A politikai szempontok ritka kivételektől eltekintve mindig felülírták a gazdasági szempontokat, de a magyar vidék, pontosabban a vidéki emberek kitartása, szorgalma és alkalmazkodóképessége újra meg újra úrrá lett a problémákon. Már a jobbágyfelszabadítás is a politikai kérdés volt, hiszen a reformkor politikusainak egyik legfontosabb követelése volt, ami az áprilisi törvényekkel végre teljesült. De ugyanígy hangsúlyos politikai kérdéssé lépett elő a dualizmus időszakában a modernizáció, a hitelpiac megteremtése és a technikai, technológiai fejlődés elősegítése, az állami beavatkozás vagy a be nem avatkozás közötti dilemma. Nem sokkal később került terítékre a földosztás egyre sürgetőbbé váló igénye és vele szemben az erős ellenállás, a hagyományos földbirtokos réteg ragaszkodása rangjához és földjéhez. A XX. századi politikai viharok különböző földreform javaslatokhoz és különböző földosztási kísérletekhez vezettek, amelyek vagy nem valósulhattak meg, vagy nem voltak kellően átgondoltak, vagy nem voltak elégségesek. Végül 1945-ben megteremtődtek azok a politikai feltételek, amelyek lehetővé tették a földosztás megvalósítását. A földreform teljesen átalakította az addigi birtokstruktúrát, de a politikai változások az agárpolitikát is utolérték és csakúgy, mint az egész ország, a mezőgazdaság is a szovjetizálás áldozatául esett. Az erőszakos kollektivizálás a tulajdonviszonyok újabb, drasztikus megváltoztatásával járt együtt és a század történelmének legsötétebb lapjaira tartozik. Az egyéni gazdálkodás szándékos felszámolása, becsületes parasztok kulákká degradálása és nyílt üldözése, az erőszakkal folytatott beléptetések és hogy az állam a szövetkezetesítésbe háromszor is belekezdett, azt jelzi, hogy a politikai akarat ebben az időszakban mindent felülírt. A Kádár-korszak a diktatúra enyhébb formáját és nyugodtabb éveket hozott, s a szövetkezeti taggá vált parasztok a közös gazdaságon belül igyekeztek megtalálni a számításukat. Az agrárpolitika is sokat változott, és amikor a gazdasági szempontok és a racionálisabb tervezés végül felülkerekedtek a szovjet modell szolgai másolásán, lehetővé vált a szocialista mezőgazdaság kibontakozása. A rendszerváltás újabb fordulatot hozott. Az új politikai vezetés sem a gazdasági szempontokat helyezte előtérbe, hanem a kollektivizálás során okozott károkat és az egykori egyéni gazdák sérelmeit igyekezett orvosolni, kizárólag politikai alapon. A fő szempont az lett, hogy a földjüket annak idején jogosulatlanul elveszítő gazdák visszakapják azt, ami az övék. Ezt a célt szolgálta a kárpótlás és földek reprivatizációja, amely politikai szempontból sikeres volt, hiszen a kitűzött célt elérte, a tulajdonviszonyokat hozzáigazította a piacgazdasághoz, méghozzá oly módon, hogy a jóvátétel kérdését is rendezte. A dolog árnyoldala viszont az volt, hogy a gazdasági termelés visszaesett és a földtulajdon, valamint a földhasználat tartósan különvált. A régi gazdák közül sokan már nem éltek, vagy nagyon idősek voltak, az új generáció pedig már eltávolodott a földtől, így a visszakapott birtokot a legtöbb esetben eladta, vagy bérbe adta. A visszatérés az egyéni gazdálkodáshoz tehát nem volt zökkenőmentes és a családi gazdaságok kialakítása és versenyképessé tétele is hosszú távú feladat. Az ország Európai Uniós tagságából adódóan a föld védelme, a föld hazai kézben tartása és a külföldi tőke tulajdonhoz jutásának a megakadályozása is komoly kihívásként jelentkezett. Ezt szolgálta a legújabban elfogadott 2013. évi CXXII. törvény a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról. A jogszabály hosszú távú hatásait és a magyar agrárium fejlődésének az irányát ma még nem lehet megjósolni, annyi azonban bizonyos, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar föld mindig is meghatározó szerepet fog játszani az ország életében és ebből következően a politikai szempontoktól sem tudja teljesen függetleníteni magát.