Régóta ismert, hogy a sejtproliferáció és a sejthalál szabályozása, egyensúlyban tartása minden soksejtű élőlény számára létfontosságú. Az apoptózistól független alternatív sejthalál útvonalak megismerése egyre nagyobb hangsúlyt kap olyan kórképek kezelésében, amikor az apoptózis programja gátolt, legyen az tumoros transzformáció vagy mikroorganizmusok által okozott infekció. A nekroptózis egy szigorú program szerint lejátszódó, immunogén sejthalálforma. A jelenlegi adatok szerint csak akkor aktiválódhat, ha a sejthalálreceptor-mediált apoptózis gátolt vagy hiányzik. Azonban a mitokondriális apoptózis és a nekroptózis kapcsolata egyelőre egyáltalán nem vizsgált terület. Munkánk során a mitokondriális apoptózis iniciátor kaszpázának, a kaszpáz-9-nek a szerepét vizsgáltuk a nekroptózis jelátvitelében. Kísérleteink során kaszpáz-9 deficiens sejtvonalakat használtunk fel, melyeket nekroptotikus stimulusnak vetettünk alá. Bizonyítottuk, hogy IAP antagonista, kaszpázgátló és bármely sejthalál ligandum (FasL/ TNF/ Trail) adásával nekroptózis indukálható a humán Jurkat sejtvonalon, míg ugyanez a kaszpáz-9 negatív párján nem volt megfigyelhető. A kaszpáz-9 retranszfekciójával sikerült visszaállítanunk a sejtek nekroptózis érzékenységét. Ezen eredményeket egér embrionális fibroblaszt (MEF) sejteken is sikerült megismételnünk. A kaszpáz-9 hiányos MEF sejtek rezisztensek voltak nemcsak a sejthalál ligandok, hanem a mintázat felismerő receptorok stimulálásával kiváltott nekroptózissal szemben is. Immunprecipitáció segítségével bizonyítottuk, hogy a kaszpáz-9 a nekroptózis kezdeti jelátvitelét nem befolyásolja, mivel a RIP1 és a RIP3 kapcsolat kaszpáz-9 jelenlétében és hiányában is megfigyelhető volt. A jelátvitel későbbi lépései azonban kaszpáz-9 függőnek bizonyultak, mivel kaszpáz-9 negatív sejtekben az MLKL foszforilálódása nem volt megfigyelhető. Eredményeink igazolják a kaszpáz-9 esszenciális szerepét a nekroptózis jelátvitelében, mely feladatát enzimaktivitás hiányában valószínűleg adapter fehérjeként töltheti be.