A pivarfibrillatio a leggyakoribb tartós szívritmuszavar. 2030-ra a pitvarfibrilláló betegek számát a világon 14-17 millióra becsülik. Legsúlyosabb következménye a cardioemboliás stroke, mely komoly egészségkárosodáshoz vezethet vagy akár fatális kimenetelű is lehet. Ezek a súlyos szövődmények időben megkezdett és személyre szabott anticoagulans terápia beállításával megelőzhetőek. Erre a célra korábban csak a K-vitamin antagonista szerek álltak rendelkezésünkre, azonban a 2000-es évektől kezdődően sorra jelentek meg az új típusú szerek, a nem-K-vitamin antagonista oralis antocoagulansok (NOAC) a klinikai gyakorlatban és kerültek bevezetésre a stroke és systemas embolisatio preventiojára a non-valvularis pitvarfibrillatioban szenvedő betegek körében. Célunk a NOAC-ok irodalmi áttekintése, valamint a Miskolci Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház I. Belgyógyászati Osztályán az elmúlt 5 év során ezen alvadásgátlókkal szerzett tapasztalatok összevetése a klinikai vizsgálatok eredményeivel. 170 beteg adatait feldolgozva 1,18%-os stroke/systemas embolisatio gyakoriságot kaptunk. A mortalitás 4,41%-nak adódott, azonban az oka egyik alkalommal sem volt az anticoagulans kezeléshez köthető. Major vérzéses szövődmény a betegek 5,59%-ánál jelentkezett, melyből 0,88% intracranialis haemorrhagia, 4,71% gastrointestinalis vérzés következménye volt. A gastrointestinalis vérzéseket tovább vizsgálva az esetek 75%-a a 65 év felettieknél, ebből is 66,67% a 75 évnél idősebbeknél jelentkezett. Összefoglalva, az eredményeink - a klinikai vizsgálatokkal összhangban - alátámasztják a NOAC-ok előnyös hatását a thromboembolias szövődmények megelőzésében.