Diplomamunkámban a hypertonia és dyslipidemia/hyperlipidemia kognitív funkciókra kifejtett hatásait vizsgáltam néhány tanulmány alapján. A kognícióhoz tartozik a megismerés, megértés, memória és a kivitelezés. A kognitív funkciók romlása lényegében a mentális státusz hanyatlását jelenti, mely különböző súlyosságban fordulhat elő. A kogníció csökkenése időskorban természetes jelenség, azonban egy súlyossági szintet elérve már az egyén mindennapjait is zavaró deficitként van jelen, mely demenciában is végződhet. Az enyhe kognitív zavar (MCI) a demencia preklinikai fázisa, az esetek megközelítőleg 10%-ban Alzheimer demenciába torkollik. A mentális funkciókért felelős agyi régiók, magvak organikus elváltozásai, illetve keringési rendellenességei vezethetnek a deficit kialakulásához. Ezek alapján felvetődött, hogy a cardiovascularis rizikótényezők (például a hypertonia és hyperlipidemia) hatással lehetnek a mentális státuszra. A pathomechanizmus alapját a hypertonia talaján kialakuló endothel károsodás, az apró thrombusok, továbbá a hyperlipidemiaval együtt az atherosclerosis adja. Az érszűkítő folyamat részleges, teljes illetve fluktuáló elzáródást okozhat. A microinfarktusok kialakulása nem mindig okoz klinikai tüneteket, azonban egy idő és bizonyos mennyiségű infarktus után a kognitív deficit kialakulhat - ha a kognícióért felelős területek is érintettek, például a nucleus basalis, nucleus caudatus, thalamus, limbikus rendszer, cortex stb. Először a magasvérnyomás hatásait vizsgáltam meg. Az elolvasott cikkek szinte kivétel nélkül kapcsolatot találtak az említett tényező és a mentális státusz között. Nincs kritikus határérték, mely fölött a kognitív deficit kialakul, de a kutatások alapján úgy tűnik, hogy a magasvérnyomás hosszú idejű fennállása vezet a mentális hanyatláshoz. Az antihipertenzív készítmények mentális funkciókra kifejtett hatását is áttekintettem. A jelenlegi hypertonia kezelési protokoll szerint elsősorban angiotenzin konvertáló enzim gátlók adása illetve kombinálása kalcium-csatorna gátlókkal vagy diuretikumokkal a leggyakrabban alkalmazott kezelési stratégia. Az ACE-gátlókat angiotenzin receptor blokkolókkal is helyettesíteni lehet, a β-blokkolók adása is szóba jön. Az ACE-gátlót, kalcium-csatorna blokkolót, illetve ARB-t szedők körében a kognitív teljesítmény jobb volt a kontroll csoportokhoz képest, a kognitív deficit kialakulása is kisebb arányban fordult elő. Feltehető, hogy e készítmények közvetetten protektív hatásúak a kognitív funkciókra, a vérnyomás csökkentése és kedvezőbb hemodinamikai viszonyok teremtése által. Ugyanakkor, a diuretikumokat illetve béta blokkolókat szedők körében a kognícióra való pozitív hatást nem tudták kimutatni. A diplomamunkám második felében a dyslipidemia hatásait részleteztem. A legfontosabb szövődmény az atherosclerosis kialakulása. Az atherosclerosis érszűkítő hatása a vérellátás romlásához vezet. Az általam elemzett kutatások megállapították, hogy a hyperlipidemia és a mentális státusz között nincs összefüggés, de nem vetik el annak lehetőségét, hogy a magas vérlipid-értékek, más cardiovascularis rizikótényezőkkel együtt (például a hypertonia) már potencírozhatják egymás hatásait. Ilyen esetben nem zárható ki egyértelműen a hyperlipidemia etiológiai szerepe. A vérzsírszint csökkentő gyógyszerek kognícióra kifejtett hatásait is elemeztem. A statinok hatásos lipidfrakció csökkentők, elsősorban az LDL-koleszterin szintjét csökkentik, így az atherosclerosis folyamatát lassíthatják, gátolhatják. A statin szedők mentális funkciói azonban nem jobbak a kontrollcsoporthoz képest, a hanyatlás előfordulása sem ritkább. Tehát elmondható, hogy a hypertonia jelentős szereppel bír a kognitív teljesítmény hanyatlását illetően, különösképpen hyperlipidemia egyidejű fennállása esetén. Így a magasvérnyomás kezelése a kogníció szempontjából is fontos, mivel az idejében megkezdett antihipertenzív kezeléssel a magasvérnyomás kognícióra kifejtett hosszú távú negatív hatásai is enyhíthetőek vagy kivédhetőek. Habár önmagában a lipid-szint csökkentők a kogníciót nem befolyásolják, az antihipertenzív kezelés fontos kiegészítői az imént említett potencírozó hatás miatt. További kutatásokra lenne szükség a pontos pathomechanizmus, a kritikus vérnyomásérték és a leghatásosabb antihipertenzív készítmény meghatározására.