A felnőtt korú pácienseknél a fogak elvesztése, illetve a parodontális támaszték meggyengülése a fogak következményes elvándorlását idézi elő. A maradék fogak diasztémássá válnak, gyakori a fogak rotációja, a helyhiány irányába való dőlés. A felnőttkori fogszabályozó kezeléseknek számos indikációja lehet: a parodontálisan sérült fogazat okozta esztétikai és funkcionális problémák, az állkapocsízület által okozott panaszok, a bölcsességfogak előtörése miatt kialakult torlódás, a gyermekkori kezeletlen esetek vagy korábbi fogszabályozó kezelések recidívái. Szakdolgozatom célja volt bemutatni a felnőttkori fogszabályozó kezelések kivitelezésénél a parodontális állapot figyelembevételének fontosságát. Az életkor előrehaladtával ugyanis egyre nagyobb az esély a parodontális elváltozások meglétére, amelyek befolyásolják a fogszabályozó kezelések kimenetelét. 40 éves kor felett bármilyen okból is történik az ortodonciai kezelés, fokozott figyelmet kell fordítani a páciensek parodontológiai monitorozására és gondozására.