Dolgozatomban a fájdalom pszichológiai és szociokulturális aspektusait vizsgálom, különös tekintettel a cigányság fájdalomviselkedésére és fogászati szokásaira. Bemutatásra kerül egy kérdőíves felmérés, illetve annak eredményei, mely az olaszliszkai fogorvosi rendelőben magyar és cigány származású páciensek által került kitöltésre és a két csoport kulturális különbségeit hívatott kimutatni a fájdalomviselkedéssel és a fogászati szokásokkal kapcsolatban. A vizsgálatban 120 fő vett részt (60 fő magyar és 60 fő cigány származású). A válaszadók kora mindkét vizsgált csoportban egyenletes eloszlást mutatott. Megkérdezettjeink a 18-65 év közötti korosztályba tartoztak. Kiinduló hipotéziseim szerint a magyar származású emberek jelentős hányada számára fontos az általános egészségi állapota, amelybe a szájüregi képletek és a fogazat egészsége is beletartozik. Ezen emberek többsége ad saját megjelenésére, így fontos számára a fogai esztétikája is. Elfogadják az orvost, mint szakembert és bizalommal fordulnak hozzá segítségért, ezzel ellentétben a cigány származásúakra ez nem jellemző. A következő hipotézisem szerint a cigány származású páciensek inkább akkor jelennek meg az orvosnál, amikor fájdalmuk van, de sokszor akkor is csak abban az esetben, amikor az már tűrhetetlen. Ezzel szemben magyar társaik gyakrabban látogatnak el az orvoshoz. A harmadik feltételezésem szerint a cigány származású páciensek jobban félnek a fájdalomtól, mint a magyar származásúak. Ebből következik a negyedik hipotézis, mi szerint a cigány származású páciensek jobban ragaszkodnak az érzéstelenítő alkalmazásához, mint a magyar származásúak. Az ötödik hipotézisem az orvosba vetett bizalomról szól. Felvetésem szerint a magyar páciensek jobban megbíznak orvosukban, mint a cigány származásúak. Az utolsó hipotézisem az alternatív fájdalomcsökkentő módszerek „népszerűségére” vonatkozott, amely szerint a népi hagyományokból eredő gyógyító eljárások a cigányság kultúrájához sokkal közelebb állnak, ennek tükrében azt vártam, hogy a cigány származásúak érdeklődőbbek az alternatív fájdalomcsillapító metódusok iránt. Dolgozatom hasznos támpontokkal szolgálhat a gyakorló szakember számára is, ugyanis ha figyelünk ezekre az egyéni attitűdbeli eltérésekre, a szociális, pszichológiai és kulturális faktorokra a kezelés során, betegünk sokkal elégedettebben távozik és nagy valószínűséggel visszatér majd hozzánk.