A dolgozatom célja az volt, hogy figyelemmel kísérjem a természetközeli erdőfelújításokban a vadkár mértékét és értékeljem azokat. Célom a különböző kezelések összehasonlítása, károsítási szempontból és bizonyítani, hogy volt-e szignifikáns különbség az egyes kezelések között. A kísérletet a püspökladányi Farkasszigetben végeztem, ahol három kezelést állítottunk be, teljesen tisztított, részlegesen kezelt és tisztítatlan területeken. Ezek a területek már korábban kialakított lékek voltak, mérések szempontjából Márkus-féle módszerrel értékeltem a károsítás mértékét, hozzá az egyes fajok egyedszámát is rögzítettem, hogy objektívebb képet kapjak a preferenciát illetően. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a fő fafaj károsítása nem számottevő, viszont egyes elegyfafajoké meglepően magas, ezt a lékben uralkodó magassági viszonyok is okozhatják, ugyanis átlagosan 1-1,5 méteres magasságban találhatóak a kedvelt fajok, ugyanakkor bizonyos cserjefajok preferenciája azt mutatja, hogy megfelelő kezelés mellett, tervszerű élőhelyfejlesztéssel csökkenthetőek lennének a károsítási értékek az értékes fafajokat illetően. Ez azonban nem garantálja a vadkár megszűnését, csupán mérsékli, ehhez szükség van megfelelő állományszabályozásra a vadásztársaságok, vadgazdaságok részéről.