BEVEZETÉS: A klinikai gyakorlat szempontjából nagy jelentőséggel bírnak azok a biomarkerek, melyek segítséget nyújtanak a különféle gasztroenterológiai betegségek kimenetelének előrejelzésében. Az utóbbi években az érdeklődés középpontjába került olyan klinikai és laboratóriumi (szerológia és genetikai) tényezők felkutatása, melyek segítséget nyújthatnak a klinikusok számára azon betegek kiszűrésében, akik fokozott kockázattal rendelkeznek az adott betegség progressziójára nézve. Lehetővé téve az egyénre szabott követési stratégia, valamint kezelési terv kialakítását. Klinikai kutatásunk során két olyan gasztroenterológiai betegcsoportot (májcirrhosis, gyulladásos bélbetegségek [IBD]) választottunk ki, ahol a betegség patogenezisében és a kórlefolyás során a szövődmények kialakulásában jelentős szerepet játszik a veleszületett immunrendszer működészavara. A két kórkép további közös jellemzője, hogy a vékonybélgyulladás következtében létrejövő strukturális és funkcionális károsodás, a bélnyálkahártya csökkent védekezőképessége és a megváltozott bélflóra együttesen krónikus bakteriális transzlokációhoz (BT) vezetnek. A különféle luminális baktériumok és/vagy bakteriális termékek kontrollálatlan felvétele tovább súlyosbítja a már zajló lokális és szisztémás proinflammatorikus folyamatokat elősegítve ezáltal a betegség súlyosbodását és a szövődmények kialakulását.

CÉLKITŰZÉSEK: (I) Prospektíven követetett nagy esetszámú gyulladásos bélbeteg kohorszban (n= 458) vizsgáltuk a különféle target specifikus pankreász ellenes antitestek (PAb), valamint antifoszfolipid antitestek (APLA) (1) előfordulási gyakoriságát; (2) új diagnosztikai tesztek közötti egyezést a PAb-ok esetében; (3) antitestválasz hosszú távú stabilitását; (4) képződésének összefüggését a Crohn-betegség [CD] klinikai, szerológiai és genetikai jellegzetességeivel; (5) prognosztikai értékét a betegséglefolyás előrejelzésében CD-ben (betegség specifikus szövődmények, rezekciós műtétek).

(II) Nagyszámú, különböző etiológiájú, prospektíven követett májcirrhosisos beteganyagon (n=385) vizsgáltuk a szérum IgA és IgG típusú anti-neutrofil citoplazmatikus antitestek (ANCA) előfordulási gyakoriságát, típusát és mintázatát. Megvizsgáltuk, hogy kimutatható-e kapcsolat az ANCA jelenléte és a betegség súlyossága ill. portális hipertenzió jelenléte között májcirrhosisban. Elemeztük, hogy az ANCA jelenléte – mint BT marker – kockázati tényező-e a májcirrhosisos betegek klinikailag jelentős bakteriális fertőzéseinek kialakulásban. Vizsgáltuk a cirrhosishoz társuló ANCA eredetét.

MÓDSZEREK: A különféle autoantitestek meghatározása enzimhez kapcsolt immunszorbens assay (ELISA) segítségével, illetve indirekt immunfluoreszcens módszerrel (IIF) történt.

KÖVETKEZTETÉSEK: A disszertáció alapját képző három prospektív klinikai tanulmány eredményeit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze. (I) Fokozott APLA képződést észleltünk CD betegekben, viszont ezen APLA-k jelenléte nem mutatott összefüggést a klinikai fenotípussal, a betegséglefolyással, illetve a vénás trombotikus események kialakulásának kockázatával a prospektív követés során. (II) A target specifikus PAb-ok összefüggést mutattak CD-ben mind a szövődményes luminális betegség fenotípus, mind pedig a perianális szövődmény kialakulásának kockázatával. Ezek alapján hasznos kiegészítő eszközként szolgálhatnak a szerológiai panelek tagjaiként már a betegség felismerésekor a CD betegek stratifikációjában (III) Az IgA típusú ANCA jelenléte gyakori volt cirrhosisos betegekben és összefüggést mutatott az előrehaladott betegséggel és a portális hipertenzióval. Továbbá az ANCA IgA jelenléte független módon összefüggést mutatott a klinikailag jelentős bakteriális fertőzések kialakulásával. (IV) Az IgA szubtipizálás során az IgA2 szubtípusú ANCA arányának megemelkedése és a szekretoros komponens jelenléte együttesen alátámasztják a bélnyálkahártya immunrendszerének részvételét és a bakteriális alkotórészek fokozott expozíciójának trigger szerepét az ANCA képződésben májcirrhosisban.

INTRODUCTION: Biomarkers which can assist to define and predict disease outcome in different gastroenterological diseases has of importance. In recent years, much emphasis has been placed on the determination of important predictive factors. Identification of new markers (serologic and genetic), which can help clinicians in the identification of patients at risk for disease progression around the time of diagnosis, will hopefully allow choosing the most appropriate management in terms of therapy, intensity of follow-up and frequency of various investigations. Two heterogenous gastroenterological disease groups (liver cirrhosis, inflammatory bowel disease [IBD]) were chosen for further evaluation, in which the disruption of innate immune system plays a pivotal role in the pathogenesis of the disease and also in the development of disease specific complications throughout the disease course. Common feature of these two diseases is that the structural and functional disruption of gut barrier integrity due to chronic small bowel inflammation, the disturbance of mucosal immunity and the alteration of gut luminal flora altogether lead to chronic enhanced bacterial translocation (BT). BT, or in other words, sustained uptake of bacteria and/or bacterial products from the gut into the circulation leads to a more profound activation of local and systemic pro-inflamatory processes and as a consequence, contribute to the acute or chronic worsening of the disease, as well as the development of disease specific complications.

AIMS: (I) We investigated in a large prospective referral IBD cohort (n=458): (1) the prevalence and type of APLAs and PAbs; (2) the agreement between the new diagnostic tools for the evaluation of different target specific PAbs (3) the long-term stability of the PAbs response; (4) the association of APLAs or PAbs formation to the clinical, serologic and genetic characteristics of CD; (5) the predictive potential of the different APLAs or PAbs with regards to the development of disease specific complications or need for surgery.

(II) We investigated in a large prospective referral cohort of cirrhotic patients with different etiologies (n=385) (1) the prevalence, type and staining pattern of IgA and IgG type ANCA; (2) associations between the presence of ANCA and the disease severity or existence of portal hypertension; (3) whether presence of ANCA – as a marker of BT – is associated with the development of clinically significant bacterial infections; and (4) the possible origin of cirrhosis-associated ANCA.

METHODS: We used enzyme-linked immunosorbent assay (ELISA) and indirect immunofluorescence (IIF) technique for the detection of anti-microbial- and autoantibodies.

CONCLUSIONS of the three prospective studies representing the basis of this Ph.D. thesis: (I) Although we detected enhanced formation of APLAs in CD patients, the presence of the APLAs was not associated with the clinical phenotype, disease course, or risk of venous thrombotic events during the prospective follow-up. (II) In conclusions, the findings of our prospective referral cohort study indicate that target-specific PAbs may be useful markers in the stratification of CD patients and are associated with complicated disease phenotype and risk of developing perianal complications. In addition, they may be valuable additional tools as a member of serology panels for the prediction of disease course. (III) In summary, the presence of IgA class ANCA was common in patients with cirrhosis and was associated with advanced disease and portal hypertension. Furthermore, presence of ANCA IgA was independently associated with the development of clinically significant bacterial infections during a 2-year follow-up. Marked increase in the proportion of IgA2 type of ANCA with the presence of secretory component supports the involvement of gut mucosal immune system and sustained exposure to bacterial constituents as a trigger of ANCA formation in liver cirrhosis.