Bevezetés: A transzglutaminázok családjába tartozó XIII-as véralvadási faktor feladata a fibrin alvadék mechanikai erősségének és a fibrinolízissel szembeni ellenálló képességének a biztosítása. A szisztémás lupus erythematosus klinikailag heterogén, krónikus, több szervrendszert érintő autoimmun betegség, hátterében az anti-nukleáris antitest jelenléte áll. Az artériás és vénás tromboembólia jól ismert klinikai eseménye az SLE-nek. Társulhat szekunder antifoszfolipid szindrómával, melyet visszatérő artériás és/vagy vénás trombózisok kialakulása, patológiás terhességi komplikációk jellemeznek. Az APS hátterében az anti-foszfolipid antitestek hatása áll, melyek szerepe feltételezhető az atherosclerosis kialakulásában is. Célkitűzések: Jelen munkánkban vizsgálni kívántuk az SLE és/vagy antifoszfolipid szindrómában szenvedő betegekben a XIII-as faktor szinteket, összehasonlítva egészséges kontrollokkal. Továbbá célunk volt a FXIII aktivitás, antigén szintek és a trombótikus események közötti összefüggések felderítése. Módszerek: A plazma FXIII komplex (FXIII-A2B2), a totál és szabad FXIII-B alegység koncentrációjának meghatározására egylépéses szendvics ELISA módszert alkalmaztunk. A vizsgálatba bevont egyének száma 247 fő volt. A betegek 5 csoportot alkottak: APS (N=20); APA (N=5); SLE+APS (n=19); SLE+APA (N=18) SLE (N=46). Az egészséges kontroll csoportot 139 fő alkotta. Adataink statisztikai elemzése SPSS Statistics Version 22 statisztikai programmal történt. Eredmények: A vizsgált csoportok klinikai adatai és korábban mért laboratóriumi paraméterei rendelkezésünkre álltak. A FXIII aktivitás az SLE+APS csoportban, a FXIII-A2B2 antigén mind a primer APS, mind az SLE-hez társuló szekunder APS-ben szignifikánsan magasabb volt a kontrollhoz viszonyítva. Az összes APS csoportban (primer APS és SLE+APS) fibrinogénre korrigálva, a FXIII aktivitás (132,5%; CI[124,0-141,0]) és FXIII-A2B2 antigén koncentráció (26,7mg/L; CI[25,0-28,5]) szignifikánsan magasabb volt a kontrollhoz viszonyítva ezzel szemben az SLE-ben nem. Szignifikáns kapcsolatot az artériás trombózissal csak a magas FXIII aktivitásértékek mutattak SLE-ben (OR:14,769 (CI:1,615-135,033); p=0,017). Következtetés: Eredményeink alapján feltételezhető, hogy a XIII-as véralvadási faktornak szerepe lehet a trombótikus események hátterében szisztémás lupus erythematosusban szenvedő betegekben, az emelkedett FXIII szint fokozott trombózis rizikót jelent.