A dendritikus sejtek kiemelkedő szerepet töltenek be a hatékony védelmi válasz kialakításában azáltal, hogy a perifériás szövetekben felvett antigéneket a másodlagos immunszervekbe szállítják, ahol bemutatják azokat a naív T limfocitáknak. Ismert, hogy a felnőtt mesenchymális szöveti őssejtek (MSC – Mesenchymal Stromal/Stem cell) immunmoduláló aktivitásuknak köszönhetően képesek a hivatásos antigén prezentáló sejtek (APC), köztük a dendritikus sejtek funkcióinak szabályozására közvetlen illetve közvetett - sejtkapcsolatok kialakítása révén. Ezen interakciók következtében a dendritikus sejtek számos funkciója megváltozik, és abban az esetben, ha a monocitákból történő differenciációjuk őssejt jelenlétében zajlik, tolerogén tulajdonságú sejtekké differenciálódnak. Kísérletes munkánk során ennek a folyamatnak a során bekövetkező funkcionális változások hátterét próbáltuk megismerni, különös tekintettel a Nod-like (Nod-szerű) receptor családba sorolható és a Toll-like receptorok jelátviteli útvonalainak szabályozásában fontos szerepet játszó tagjaira koncentráltunk, mivel a szakirodalom alapján ezek jelentős mértékben szabályozzák a dendritikus sejtek működését. Ezzel párhuzamosan tanulmányoztuk az NLRX1 fehérje hiányában bekövetkező változásokat, ismerve esetleges negatív reguláló szerepüket az NLR illetve TLR jelátviteli folyamatokban. Az általunk alkalmazott in vitro modell rendszerben az MSCI (Mesenchymal Stem Cell like cells) sejtek immunszuppresszív tulajdonságait felhasználva ezen sejtek felülúszó mintáiból származó kondícionált médium (MSCI-CM) jelenlétében illetve hiányában áramlási citometria segítségével vizsgáltuk a dendritikus sejtek felszínén kifejeződő érési és aktivációs markerek sejtfelszíni kifejeződését, valamint ELISA módszerrel mértük a dendritikus sejtek citokin termelésére gyakorolt hatását NLRX1 fehérje jelenlétében és hiányában. Az NLR illetve TLR jelátviteli útvonalak szabályozó molekuláit kódoló gének kifejeződését PCR módszerrel mértük. Modellünkben a gyulladásos reakciókat szintetikus virális RNS analóggal, Poly (I:C)-vel váltottuk ki. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az MSCI sejtek közvetett jelenléte nem volt hatással az NLRX1 génszintű kifejeződésére, ennek ellenére a fehérje hiánya jelentős hatással volt az moDS-ek CD1a és CD14 sejtfelszíni fehérjéinek expressziójára, valamint az IP-10 (Interferon gamma-induced protein 10) illetve IL-8 termelésére MSCI-CM jelenlétében. Mindezekből arra következtethetünk, hogy az MSCI sejtek befolyásolják az NLRX1 molekula működését moDS-ekben, hatást gyakorolva ezzel az moDS-ek differenciációjára valamint a gyulladásos reakciókban betöltött szerepére.