A humán papillomavírusok (HPV) mintegy harmada az anogenitális traktust fertőzi. A magas rizikófaktorú HPV típusok (16, 18, 31, 33, 35 stb.) tehetőek felelőssé a méhnyakrák kialakulásáért. Az E6/E7 valamint az LCR genomi régiókban bekövetkező nukleotidcserék megváltozott transzkripciós aktivitást és/vagy megváltozott onkogén potenciált eredményezhetnek, mindez pedig egy lehetséges mechanizmus arra, hogy a HPV intraípusos variánsok viselkedésében eltérések mutatkozzanak.
Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az eddig kevésbé tanulmányozott magas kockázatú HPV 31 LCR, E6 és E7 régióinak genetikai polimorfizmusát egy magyarországi populációban, illetve hogy a variánsok esetleges funkcionális különbségeit detektáljuk. Munkánk során premalignus illetve malignus elváltozásokból származó klinikai mintákkal dolgoztunk. A filogenetikai vizsgálatok alapján három intratípusba (A, B, C) sorolhatók az izolátumok, mely besorolást mind az LCR, mind az E6/E7 régiók alapján el lehet végezni. Nukleotid polimorfizmus szempontjából az LCR bizonyult variábilisabbnak szemben az E6 és E7 régiókkal, melyek fehérjét kódolnak. Szignifikáns különbségeket találtunk az eltérő intratípusos csoportba tartozó HPV 31 LCR variánsok transzkripciós aktivitásában. Deléciós mutánsokkal történő transzfekciók alapján megállapítottuk, hogy az egyes LCR variánsok aktivitás különbségeiért részben az LCR 5’, részben pedig 3’ szakaszán (minimal promoter region) található nukleotidcserék a felelősek. A különféle E6 és E7 variánsokat expressziós vektorba klónozva vizsgáltuk azok hatását p53 illetve adenovírus E2 promóterekre, valamint teszteltük az E6 és E7 variánsok in vivo p53 illetve pRb degradációját indukáló hatását. Az eltérő intratípusba tartozó HPV 31 E7 variánsok, akárcsak a HPV 16 E7 prototípus, megemelték a pAdE2 promóter aktivitását. Az E6 variánsok esetében különbségeket találtunk a variánsok p53 transzaktivációját gátló hatásában, az A és C intratípusba tartozó variánsok csökkentették a p53 aktivitást, hasonlóan a kontrollként használt HPV 16 E6-hoz, a B csoportba tartozó variánsok hatása a p53 aktivitására mérsékeltebb volt. A különböző HPV 31 E6/E7 intratípusos variánsok in vivo p53/Rb degradációs aktivitásában nem találtunk szignifikáns különbségeket. További érdekesség, hogy a B intratípusba tartozó LCR variánsok nagyobb transzkripciós aktivitást mutattak, mint az A illetve C intratípusos variánsok.

About one-third of human papillomavirus (HPV) types infect the anogenital tract. High-risk genital HPV types (such as HPV 16, 18, 31, 33, and 35) are linked causally to the development of cervical cancer. Nucleotid changes in the LCR and/or E6 and E7 oncogenes may leads to different transcriptional activities and/or different oncogenic potential and this may be one molecular mechanism that is responsible for the differences in the behavior of intratypic HPV variants. The purpose of present study was to explore genetic variability and functional differences in the complete LCR and E6, E7 regions of the less studied HPV 31 natural variants isolated from Hungarian women with cervical premalignant lesions. According to the phylogenetical tree of the LCR, E6 and E7 variants three major intratypical lineages (A, B, C) were identified. Comparative phylogenetic analysis of the E6/E7 and the LCR region showed that nucleotide sequence variation was lower in the E6/E7 region, but either region could be used with high confidence to identify the variant lineage of an isolate. We found significant differences between the transcriptional activities of the HPV 31 LCR variants belonging to the different variant lineages. On the bases of the experiments with deletion mutants of HPV 31 LCR variants showes, that nucleotid changes, which cause the functional differences, localized at least partially in the 5’ URR domain, on the other hand int he minimal promoter region. To start the functional analysis of the HPV 31 E6 and E7 variants, we tested their effects on p53 and adenovirus E2 promoters. In addition, we also tested the ability of the E6 and E7 variants to induce the in vivo degradation of p53 and pRB. HPV 31 E7 variants belonging to different variant lineages were able to increase E2F transcriptional activity to the same extent as the prototype HPV 16 E7. The E6 variants had comparable abilities to induce the in vivo degradation of p53, there were differences between them in the ability to inhibit the trans-activation function of p53. Namely, the prototype HPV 31 E6 (belonging to variant lineage A), along with the variant belonging to lineage C was active in this function, while the variant belonging to lineage B showed reduced ability to inhibit the trans-activation function of p53. We found no significant differences in the in vivo p53 and pRb degradation activities of HPV 31 E6 and E7 variants belonging to different variant lineages. On the other hand, we recently found that HPV 31 LCR variants belonging to lineage B display higher transcriptional activities than variants belonging to lineage A or C.