Bevezetés: Az ADHD a hiperaktivitás-figyelemzavar tünetegyüttesének angol mozaikszava. Gyermek és felnőttkorban is előfordulhat, gyerekeknél jóval gyakoribb. 3 típusa: a figyelemzavaros, a hiperaktív-impulzív és a kevert típus. E betegséggel élő gyerekek és felnőttek kezelésének két alappillére: a gyógyszeres és az egyéb, nem gyógyszeres terápiás lehetőségek. A kezelésben használt szereket két csoportra oszthatjuk: pszichostimuláns és nem pszichostimuláns szerek. Az egyéb terápiás lehetőségek közül a pszichoterápiának és a pszichoedukációnak van kiemelt jelentősége. Módszerek: Munkánk során a gyermek és felnőtt irodalmat áttekintve összegyűjtöttük az ADHD kezelésében használt lehetőségeket és ezek mellékhatásait. Ezt követően a Nyíregyházi Jósa András Oktatókórház Gyermekosztályának ADHD-s betegeinek vizsgálata során tanulmányoztuk, hogy a szülők és gyerekeik milyen mértékben vannak tisztában a betegség terápiás lehetőségeivel, ezeket a lehetőségeket igénybe veszik-e, ha nem, miért nem. Továbbá tanulmányoztuk, hogy az említett terápiák alkalmazása vagy azok elhagyása hogyan hat a gyerekek mindennapjaira, iskolai teljesítményére, közösségbe való beilleszkedésére és életük egyéb területeire. Ehhez a vizsgálatot két alkalommal végeztük el: először, mikor a gyermekek az alkalmazott terápia hatása alatt álltak, második alkalommal az orvosi kezelésben előírt terápiás szünet tartásakor. Ehhez egy anonim vizsgálatot állítottunk össze, mely 3 kérdőívből állt, egy általános Saját kérdőív, egy validált szülői „Hiperkinetikus Zavar Kérdőív” és egy validált „Önértékelő Gyermekviselkedési kérdőív”. Eredmények: A 14 vizsgált gyermek közül 9 részesült Ritalin terápiában. Az előforduló mellékhatások miatt senkinél sem kellett leállítani a terápiát. A 9 gyermek és gondviselője a szer használatakor a tünetek pozitív irányú változásáról számolt be. Terápiás szünetben a gyerekek mozgékonyabbak, szétszórtabbak voltak, mint Ritalin hatása alatt. Következtetések: Munkánk legfontosabb következtetése az ADHD terápiájára vonatkozóan az, hogy időben/minél hamarabb törekedjünk a betegség felismerésére és a páciens megfelelő szakmai személyzethez való irányítására, a szakember pedig kellő felvilágosítással szolgáljon a betegnek és hozzátartozóinak a betegségről, annak kimeneteléről, terápiás lehetőségeiről, ezáltal mielőbb megkezdődhet a személyre szabott komplex terápia.