A 2013. július 1-jével hatályba lépő 2012. évi C. törvény, vagyis az új Büntető törvénykönyv az 1978. évi IV. törvénnyel egyező módon szabályozza a tévedést mint büntethetőséget kizáró okot, azonban az új tényállások megjelenése, a jogalkalmazási gyakorlat folyamatos változása indokolja az alapos áttekintést. A jogalkalmazás a későbbiekben is alapozni tud a korábbi bírói gyakorlatra, éppen ezért tartom szükségesnek a jogi, a ténybeli és a társadalomra való veszélyességben történő tévedés fogalmi tisztázását. A téma aktualitását adja, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a büntető jogszabályok, az egyes tényállások esetleges változásával e büntethetőséget kizáró ok értelmezésével kapcsolatban is merülhetnek fel kérdések. Kutatásom célja így a fogalmi elemzés mellett a felmerülő problémák vizsgálata is. Kutatásomat három fő cél vezérli. Elsőként elengedhetetlennek tartom a tévedés fogalmi elemzését, illetve jogtörténeti előzményeinek feltárását. Ezt követően célom a gazdasági bűncselekmények vizsgálata, azon belül is a tévedés mint büntethetőségi akadály kérdése felmerülésének elemzése. Harmadsorban a diagnosztikai tévedéssel kívánok foglalkozni, illetve azzal, hogy az említett tévedés mennyiben állja meg a helyét büntethetőséget kizáró okként. Dolgozatom alapvető kérdése, hogy a vizsgált tényállások vonatkozásában mennyiben áll fenn a lehetőség a büntethetőséget kizáró ok érvényesítésére, illetve, hogy a bírói gyakorlatban hogyan jelenik meg a tévedés megállapítása.