Az utóbbi években számos kutatás bizonyította, hogy a keringő HDL-C szint mellett a HDL minőségének vizsgálata még fontosabb, mivel a HDL-C szint nem nyújt érdemi információt a HDL részecskék összetételéről és működéséről. A HDL szerkezetére és szintjére számos gén – úgynevezett endogén módon - van hatással van. Miközben a HDL működését a hozzá kapcsolódó, azzal funkcionális egységet alkotó enzimek/molekulák is – exogén módon – befolyásolhatják. Munkánk célja volt, hogy vizsgáljuk ezetimib monoterápia során a NPC1L1 c.-133A >G polimorfizmus lipid szintekre kifejtett hatását statin intoleráns hyperlipidaemiás betegekben. Továbbá vizsgáltuk a HDL-hez kapcsolódó két enzim, a PON1 aktivitás és az MPO szint, illetve az érelmeszesedés folyamatában szerepet játszó két biomarker, az MMP-9 és a TIMP-1 szintjét vaszkuláris szövődménnyel rendelkező és azzal nem rendelkező hiperlipidaemiás, lipidcsökkentővel nem kezelt túlsúlyos betegekben.Vizsgálataink során ezetimib monoterápia hatására a HDL-C szintjében nem találtunk szignifikáns változást. Ennek ellenére a NPC1L1 c.-133A>G SNP befolyásolta az ezetimib monoterápiára adott apoAI választ, ezáltal – endogén módon - befolyásolhatta az ezetimib HDL részecskék szerkezetére és funkciójára kifejtett hatását. E mellett - a HDL funkciójának módosításán keresztül - a HDL-hez kapcsolódó PON1 és MPO együttes vizsgálata érzékenyebb markere volt az érelmeszesedés súlyosságának, és felmerül annak a lehetősége is, hogy a diszfunkcionális HDL egyik lehetséges mutatója lehet. Eredményeink így alátámasztják, hogy a HDL minőségét befolyásoló tényezők vizsgálata segíthet a HDL kardioprotekív szerepének becslésében, ezáltal fontosabb szerepet tölthet be, mint a csupán HDL-C mennyiség mérése.

A number of studies from the recent years have proven that, in addition to circulatory HDL-C levels, the qualitative assessment of HDL is even more important since HDL-C levels alone do not provide meaningful information about HDL particle composition and function. Numerous genes associated with HDL have a so-called endogenous effect on the level and structure of HDL. Furthermore, enzymes/molecules which form a functional complex with HDL can affect exogenously the function of HDL as well. We aimed to examine the effect of SNP c.-133A >G at the NPC1L1 gene on lipid levels and on the efficacy of 3, 6 and 12 months of 10 mg daily ezetimibe monotherapy in hyperlipidemic patients. Furthermore, we also examined PON1 activities, MPO concentration and the level of two biomarkers involved in the atherosclerotic process, MMP-9 and TIMP-1, in overweight hyperlipidemic, lipid-lowering therapy-naive patients with and without vascular complications. In our studies we did not find significant differences in HDL-C levels. However, NPC1L1 c.-133A >G SNP influenced the ApoA1 response to ezetimibe monotherapy, therefore, might alter endogenously the effect of ezetimibe on the structure and function of the HDL particles. Moreover, parallel investigation of HDL and its related biomarkers, PON1 and MPO, by modification of HDL function, was a more accurate indicator of the severity of atherosclerosis in overweight patients, and it might be a possible indicator for dysfunctional HDL. Our results confirm that the examination of factors affecting the quality of HDL can assist the estimation of the cardioprotective role of HDL and therefore may be more important than the measurement of HDL-C level alone.