A dolgozatomban az Alsószabolcs-Hajdúvidéki Református Egyházmegye népoktatását mutattam be az 1868-as Eötvös József-féle népoktatási törvénytől kezdve egészen 1918-ig, vagyis az első világháború végéig. A kutatás a dokumentumelemzés alapján történt a már meglévő szakirodalom és Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtárban található közgyűlési jegyzőkönyvek (1873-1908) feldolgozásával. Elsőnek a korszakot jellemző oktatáspolitikát mutattam be, majd az egyházmegye története következett. Ezt követte az egyházmegyében zajló oktatás általános bemutatása (az egyházmegyei körlátogatóság, a Tanügyi Bizottság, az iskolaépületek, tanszerek, szemléltetési eszközök, tankötelesség, tanulók és tanárok száma, tanítási módszerek stb.). Ezután tértem ki részletesen az egyes településeket jellemző sajátosságokra, hogy miként is próbáltak megfelelni a törvényi előírásoknak, továbbá, hogy hol, milyen problémák, nehézségek merültek fel és ezekre hogyan tudtak megoldást találni és egyáltalán mi jellemezte ezeket az intézményeket.