Mi a szórakozás, mit nevezünk énképnek, milyen módon érvényesül identitásunk a buliban? Leíró jellegű kutatásomban e kérdésekre kerestem a választ. Szakdolgozatomban bemutatom, hogy milyen forgatókönyvei vannak a szórakozásnak, valamint azt, hogy a bulinak vannak-e visszatérő embertípusai, szereplői. Kutatásom során azt a következtetést vontam le, hogy vannak meghatározható típusok, azonban felmerül a kérdés, hogy ezen típusok elkülöníthetők-e, elválaszthatók-e vagy sem a „bulin” kívül? Tézisem szerint a normák, a szabályok csinálta jellem, bár meghatározó, domináns a személyiségünkben, nem változtathatatlan. A környezet befolyással van arra, aki és ami vagyunk, főleg azért, mert oly’ sok mindennek kell megfelelnünk. Kutatási anyagom alátámasztásával arra a megállapításra jutottam, hogy vannak különböző dramaturgiák, vannak különböző forgatókönyvek, valamint elválasztható típusai is az éjszakai élet szereplőinek. A szórakozás olykor műterepként funkcionál, álszabályokkal, ahol társadalmunk normáit levetkőzhetik az emberek, szabadok lehetnek, ezáltal másképpen viselkednek, másként viselkedhetnek, mint, ahogy azt a társadalom elvárja tőlük.