Szakdolgozatom középpontjában az egészségügy egyik ”árnyoldala”, az orvosi műhibák állnak, illetve annak fejtegetése, miképp lehet kárpótolni egy, az egészségügyi szolgáltatás során okozott kárért és személyiségi jogsértésért elszenvedett személyt, avagy az elszenvedő családot. Dolgozatom témájának az orvosi műhibákat azért választottam, mert napjainkban egyre gyakrabban kerül ”címlapra” ez a témakör, mely lehet a médiának, vagy akár a műhibák növekvő számának is köszönhető. Az orvosok tevékenységére mindig is megkülönböztetett figyelem hárult mind a megelőző korszakokban, mind napjainkban, s talán Friedrich Nietzsche sem hiába fogalmazta meg némi túlzással dilemmáját, miszerint: „Az ember gyógyítsa önmagát, különben saját orvosa teszi tönkre.” Magyarországon megközelítőleg évente 300 - 400 orvosi műhibaper indul, s mára már az elszenvedők közel kétharmada pernyertesként kerül ki a bírósági jogvitából. Ezen túlmenően a – bírósági perek mellett – nem elhanyagolható a peren kívüli megegyezések száma sem, bár kétségtelen, hogy ezek aránya – még – jóval kisebb.