"A blöffölést a hétköznapi ember a pókerből ismeri: 'amikor emelsz, miközben nincs semmid.' Csakhogy a legtöbben a pókert szerencsejátékként aposztrofálják – pejoratív felhanggal. A póker azonban ennél sokkal több: hiányos információn alapuló ügyességi játék – amelybe rövid távon beleszól a 'szerencse'." Ezen értekezés célja, hogy betekintést nyújtson a pókernek az alapszabályok ismeretén túlmutató elméleti és gyakorlati kérdésköreibe a blöffölést középpontba állítva, és összevetve ezt a blöffölés pókerasztaloktól távoli, más kommunikációs helyzetekben való felbukkanásával, rávilágítva a blöffölés egyetemes természetének működésére. Bemutatásra kerülnek - nem csak a pókerben - létfontosságú fogalmak mint a table-image és személyes-image, amelyek működésének - és manipulálásának - megismerésén keresztül számunkra kedvező módon alakíthatjuk az adott kommunikációs aktust, amelyben szereplőkké válunk a pókerasztaloknál és azoktól távol. Külön fejezetek tárgyalják a blöffölés mint kommunikációs stratégia mechanizmusát, továbbá a különböző kommunikációs "játékok" struktúrájának vizsgálatát és a különböző stratégiák közti választás során átgondolandó kérdéseket a struktúra függvényében, melyben játékelméleti megfontolások lehetnek segítségünkre.