Dolgozatomban a Martinkai-legelőn 2015-ben végzett kísérlet eredményeit mutatom be. Célom feltárni, hogy a jelenleg tradicionális állattartással hasznosított gyepállományban a kezelés általában jellemző irányú megváltozása (felhagyás) milyen hatást gyakorol a magkészletre, a fajszámra, illetve a vegetáció borítási értékeire, valamint hogyan alakul a fellépő változások iránya és a folyamat sebessége. Dél-nyírségi mészkerülő homoki gyep (FESTUCETUM VAGINATAE) állományban kísérleti célból 5 × 25 méteres blokkok elkerítése történt 2008 végén. Ennek közelében ezzel megegyező méretű kontroll zóna is kijelölésre került. 2009 tavaszán a bekerített és a kontroll területeken is talaj mintavételre került sor, meghatározták a perzisztens magkészlet összetételét és meghatározták denzitását. A területen 2015-ben azonos mintavételi eljárással vizsgálatot végeztünk. A mintavétel blokkonként 5-5 darab, random módon kijelölt 2 × 2 méteres, egymással nem érintkező, állandó kvadrátban történt 2015 telének végén. Kvadrátonként 6-6 fúrásos talajmintát vettünk. A mintákat szitasor segítségével mosással koncentráltuk, a csíráztatást fóliasátorban végeztük. A területeken lévő állandó kvadrátok vegetációját cönológiai módszerrel háromszor mértük fel (áprilisban, júniusban és augusztus végén), mely a növények által borított terület vizuális becslésével történt %-os skálán. A vizsgálat során a kriptogámok (moha, zuzmó) illetve a magasabb rendű növényfajok specifikus borítás értékeit vettük fel. A 4 m²-es kvadrátokat 1 m2-es alkvadrátokra bontva, prezencia-abszencia alapon is megtörtént az adatok rögzítése. Az első mintavételkor egyik társulásban sem jelentkezett szignifikáns eltérés a legelt és a bekerített részletek magkészlet sűrűségében vagy fajgazdagságában. A páros összehasonlításokban a 2015-ös értékek általában szignifikánsan elmaradtak az alapfelmérésben tapasztalttól. A fajösszetételben nem volt jelentős elválás a kezelések között. Jellemző közös fajok Festuca vaginata és a Digitaria ischaemum. A magkészlet denzitásának és fajgazdagságának becsléseit a csíráztató tér hőmérséklete számottevően befolyásolhatta. A bekerített részen a legelthez képest jelentősen csökkent a denzitás és a fajszám. Ritka, vagy veszélyeztetett fajok közül a Minuartia viscosa, a Digitaria ischaemum és a Spergula pendtandra fordult elő a területen, ezek specifikus magkészlet képzéséről is szereztünk adatokat.