Savas körülmények között, közel sztöchiometrikus mennyiségű oxidálószert alkalmazva ál-lítottunk elő jó hozammal mono-N-oxidokat, melyeket alapvető spektroszkópiai módszerekkel (APCI-MS, 1H-NMR, UV-Vis) jellemeztünk. Aszimmetrikus származékból kiindulva izomer termékelegyeket kaptunk, melyek arányát 1H-NMR módszerrel becsültük és elválasztásukra kísérletet tettünk HPLC technikával.

Többféle módszert alkalmazva (pH-potenciometria, UV-Vis spektrofotometriás titrálás, 1H-NMR titrálás) meghatároztuk minden kiindulási anyag és szintetizált termék pKa értékét. A kapott eredmények kitűnően értelmezhetők a szubsztituensek elektronküldő és- szívó saját-ságaival. A mono-N-oxidok több nagyságrenddel (1,5-2,5 pKa egységgel) gyengébb savak a megfelelő kiindulási anyagnál, ami valószínűleg intramolekuláris hidrogénkötéssel és a deprotonálódásra való kisebb hajlammal magyarázható.

Vizsgáltuk a mono-N-oxidációs folyamatok kinetikáját, és meghatároztuk a másodrendű sebességi állandókat. Azt tapasztaltuk, hogy a sebességi állandók változásában elsősorban az elektrosztatikus kölcsönhatások a meghatározóak, de a 2,9-dimetil-származék esetében sztérikus gátlás is szerepet játszik.