Szakdolgozatom a nagykállói roma emberek, családok sajátos életmódjáról szól, azon belül a cigányok gyermekekkel kapcsolatos szokásairól, hiedelmeiről, nevelési módszereiről. Arról, hogy hogyan jelennek meg a sajátos hagyományaik mindennapi életükben, és milyen hatással lesz ez a gyermekek későbbi életére nézve, illetve hogyan építhetőek be mindezek az óvodai és iskolai életbe. Azért választottam ezt a témát, mert szerintem már óvodáskorban el kell kezdeni segíteni a roma gyermekek identitás tudatának fejlesztését és kibontakozását, hiszen ugyan úgy szerepet kapnak a magyar néphagyományok is az óvodai életben. A roma kisebbség a legnagyobb kisebbség Magyarországon. Fontos lenne, ha ezt a kultúrát a többségi társadalom gyermekei is megismernék, megszeretnék, ahogyan az is fontos, hogy a roma gyermekek megismerjék, és meg is ismerik a többségi társadalom szokásait, hagyományait. Az óvodában és az iskolában nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti ünnepekre, mint a március 15.-e, és hasonlók. Ilyenkor a gyermekek, a pedagógusokkal karöltve indulnak ki a városközponti szobrokhoz, kokárdával a kabátjaikon, vagy virágokkal a kezükben.