Záródolgozatomban Gillian Flynn Holtodiglan című regényét és David Fincher által rendezett adaptációját fogom vizsgálni. Régóta foglalkoztat a médiumok közötti átjárhatóság, az adaptációk világa. Elsődleges szempont az adaptált filmek szempontjából, hogy előtte elolvasom a regényt, amiből készült. Ez az évek során egyfajta szokássá vált. Emiatt is esett a választásom erre a témára. A záródolgozatom írása során azonban új szemszöget sikerült felfedeznem, amelyeket a felhasznált szakirodalmak által szereztem meg. Ezek alapján készült el ez az elemzés. Fontosnak tartom bemutatni a fejezetek során mit is nevezünk adaptációnak és hogyan alakult ki az adaptációs filmek. A továbbiakban szó lesz Gillian Flynn és David Fincher munkásságáról, valamint a film noir, mint műfaj sajátosságairól is, amibe a Holtodiglan is tartozik. A adaptáció elemzése előtt meg kell vizsgálnunk a hátterét, vagyis az írót és a rendezőt is vonható-e a korábbi munkáságaikkal párhuzam. Hogyan illeszkedik ez a mű a munkásságukba. Gillian Flynn és David Fincher kettőse azért lesz különös, mert mindkettejük rendelkezik „rutinnal” ebben a műfajban. Fincher nem kimondottan a domestic noir műfajában jártas, de tökéletes tudja alkalmazni filmjeiben azt a hangulatot, amely a Holtodiglanban is felfedezhető. A későbbiekben többek között erről is szó lesz az elemzésemben.