Számtalan kutatócsoport fektet energiát olyan módszerek kidolgozásába, amelyekkel a valósághű megjelenés az eddigieknél is tovább javítható. A közelmúlt egyik fontos eredménye a valós optikai rendszerek sikeres alkalmazása a renderelés különféle alterületeit érintő problémák megoldására. Egyike ezen területeknek a lencsefényfoltok valós idejű renderelésének problémaköre, amelynek kezelésére alkalmas módszer először Hullin és társai munkásságának köszönhetően készült el. A fentebb említett algoritmus összetettségénél fogva dolgozatomban először szeretném azt részletesen ismertetni az olvasóval, lefektetve a szükséges alapokat a módszer problémáinak megértéséhez. Ezután néhány változó összetettségű optikai rendszeren megvizsgálom a módszer tulajdonságait, elsősorban az algoritmus paramétereire való érzékenységére fókuszálva. Ismertetem továbbá a szerzők által megfelelő paraméterek keresésére javasolt előfeldolgozó eljárás lépéseit is. Az előfeldolgozás hossza az algoritmus alkalmazhatóságára nézve egy fontos probléma, munkámmal ezen a hiányosságon szeretnék javítani. A szerzők előfeldolgozó algoritmusa után szeretném saját megoldásomat ismertetni, amellyel a geometriai optika mátrix módszerére, illetve a paraxiális approximációra támaszkodva az előfeldolgozás akár teljesen elhagyhatóvá válhat. Végezetül dolgozatom a szerzők által javasolt, illetve általam megalkotott paraméterkereső algoritmusok összehasonlításával zárom, megvizsgálva az említett módszerek futási idejét, pontosságát, illetve kimenetre gyakorolt hatását, mindezt az eddigiekben használt rendszerekre való alkalmazásukon keresztül.