A Wilms tumor (WT1) gént korábban tumorszupresszor génnek tartották, amelynek deléciója egy gyermekkori vesetumor kifejlődéséhez járul hozzá. A WT1 gén egy cink-ujj transzkripciós faktort kódol, amely több gén expressziójának negatív vagy pozitív szabályozásán keresztül fontos szerepet játszik a sejtosztódásban, differenciálódásban, apoptosisban. Az embriogenesis során a mesodermalis eredetű sejtekben normális esetben is kifejeződik. Szerény WT1 expresszió több felnőtt szövetben is kimutatható, többek között a CD34+ csontvelői őssejtekben, ami fiziológiás funkcióra utal. Nagy expresszió észlelhető számos szolid daganatban és több malignus hematológiai kórképben is. A hematológiai betegségek körében részletesebben tanulmányozott a WT1 expresszió prognosztikai szerepe akut myeloid leukémiában. A lymphomák és WT1 expressziójának kapcsolatáról kevés adat található az irodalomban. Munkánk során megvizsgáltuk, hogy módszerünk alkalmas-e lymphomás és leukémiás betegek perifériás vérmintáiban a WT1 gén expressziójának detektálására. Egészséges önkéntesektől vett kontroll minták és a GAPDH endogén referenciagén segítségével meghatároztuk a WT1 expresszió küszöbértékét. A perifériás vérben a WT1 expresszió megbízhatóan vizsgálható. A küszöbérték feletti eredményeket kórosnak tekintettük, a WT1 pozitivitás küszöbértéke 0,1-nek adódott. Az erős WT1 pozitivitás küszöbértékét 10,0-nél tudtuk megadni. AML esetén igazoltuk, hogy a kezdeti WT1 pozitivitás mértéke nem befolyásolta a betegek túlélését, illetve a WT1 negatív csoport túlélése bár kedvezőbb volt, de a különbség nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Ezzel szemben igazoltuk, hogy a kezelés hatására negatívvá váló betegek túlélése szignifikánsan jobbnak bizonyult a végig WT1 pozitívaknál, illetve a végig WT1 negatív betegekénél is. A kezelést követően WT1 negatívvá váló betegek esetén a WT1 expresszió ismételt küszöbérték felé emelkedése pedig megbízhatóan jelezte a klinikai relapszust. A küszöbérték feletti WT1 expresszió nagysága, és annak a kóros tartományon belüli egy vagy két nagyságrendbeli csökkenése nem befolyásolta a túlélést. DLBCL esetén első alkalommal végeztünk WT1 expressziós vizsgálatot perifériás vérből. Az expresszió küszöbérték feletti előfordulási gyakorisága az irodalomban korábban ismertetett nyirokcsomóból igazolt gyakorisággal megegyező. A kezdetben WT1 expressziót mutató DLBCL-es betegek OS-e és DFS-e szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, de a kezdeti WT1 expresszió nem volt kapcsolatban a beteget jellemző egyéb vizsgált prognosztikai markerekkel. A kezelést követően kórossá váló WT1 expresszió jelezte a klinikai relapszust. Eredményeink arra utalnak, hogy a DLBCL-ben szenvedő betegek esetében a WT1 gén fokozott expresszója mind a prognózis megítélésében, mind a betegség követésében hasznos segítséget nyújt. Akut myeloid leukémiás betegeinkben a követés során ismételten megjelenő WT1 expressziónak nagyobb szerepe lehet a betegség kimenetelét illetően, mint a diagnóziskor észlelhető WT1 gén expressziójának. A WT1 expresszió vizsgálata segítséget nyújthat a kezelések során a betegség követésében, a korai relapszus megítélésében, a minimális reziduális betegség monitorozásában és a jövőben a WT1 gén elleni célzott immunterápia javíthatja a kezelés eredményességét.

Wilms tumor (WT1) gene was considered as tumorsuppressor before. Its deletion contributed to developing a childhood kidney tumor. WT1 gene encodes a zinc finger transcription factor, which plays an important role in cell division, differentiation and apoptosis by positively or negatively regulating them. Normally it is expressed during embryogenesis in mesodermal originated cells. Weak WT1 expression can be detected in several adult tissue, which suggests physiologic function. WT1 is expressed in CD34+ hematopoietic stem cells also. Strong expression can be detected in several solid tumors as well as in several hematological malignancies. The prognostic role of WT1 expression is investigated in details in acute myeloid leukemia. The connection of WT1 expression and lymphomas are published less in the literature. We investigated, whether our technique is feasible to detect WT1 gene expression in the peripheral blood samples of lymphoma and leukemia patients. We defined the threshold of WT1 expression in the samples of healthy volunteers by using GAPDH endogen reference gene. WT1 expression could be investigated reliably. Results above threshold were considered as abnormal. The threshold of WT1 positivity was 0.1. Strong WT1 expression was considered above 10.0. The measure of WT1 expression detected before treatment did not influence survival of AML patients. Survival of WT1 negative group was more favorable, however difference was not significant to the WT1 positive group. Survival of patients becoming negative from initial positive owing to treatment was more favorable, than those are positive alongside through treatment and WT1 negative patients. WT1 expression rising above threshold of patients who became negative owing to treatment showed dependable early sign of relapse. The extent of WT1 expression above threshold and its decrease by 1-2 logs within the abnormal range did not influence survival. We performed WT1 expression from peripheral blood samples of DLBCL patients for the first time. The frequency of expression above threshold is identical with the frequency detected from the lymph nodes, reported in the literature. The OS and DFS was significantly worse of initially WT1 expressing DLBCL patients, however initial WT1 expression did not show relationship with other prognostic factors. Abnormal WT1 expression occurring after treatment predicted relapse. Our results suggested that increased WT1 expression helps both evaluating prognosis and follow-up of DLBCL patients. Repeatedly appearing WT1 expression may have major role in predicting outcome during follow-up of AML patients, than initial WT1 expression at the time of diagnosis. Investigation of WT1 expression may help in follow-up of patients, in judging early relapse and monitoring minimal residual disease. Targeted therapy directed against WT1 gene may improve therapeutic efficacy in the future.