A kriptográfiai alkalmazásokban gyakran van szükség véletlen bitsorozatokra, bájtokra. Az inicializációs vektorok és szakasz-kulcsok (session-key) a kulcsgeneráláshoz használt só (salt), kódolás előtt az üzenet véletlenítésére szolgáló bájtok mind-mind véletlennek feltételezett értékek. A legtöbb gyakorlatban előforduló kriptográfiai alkalmazás azonban nem rendelkezik valódi véletlenbit-forrással, pedig a véletlen bájtok minősége kulcsfontosságú ezen alkalmazások szempontjából. Ezért merül fel az álvéletlenszám-generátorok alkalmazása iránti igény a kriptográfiában. Az álvéletlengenerátor feladata, hogy ellássa a rendszert megfelelő mennyiségű és minőségű véletlen bittel. A random-generátorok alkalmazása a kriptográfiában teljesen általános, éppúgy használják kulcsfontosságú és kevésbé kritikus bitsorozatok generálására, mint hogy megfelelő egészekkel lássák el például az RSA prímtesztelő algoritmusát. Az álvéletlengenerátorok ilyen széleskörű használatának következménye, hogy a nem megfelelő algoritmus használata az egész rendszert gyengíti: a generált számokban jelentkező kiszámíthatóság, redundancia, statisztikai függés a teljes rendszer biztonságát veszélyezteti. Felmerül hát az igény a gyakorlati álvéletlen-generátor implementációk tesztelésére, jóságának meghatározására illetve az álvéletlenség kritériumainak alapos elméleti vizsgálatára.