A modern, civilizált, ipari társadalmakban – köztük Magyarországon is – a mozgásszegény, ülő életmód egyre elterjedtebb, mely már fiatal felnőttkorban is megmutatkozik. A fizikai inaktivitás egészségre gyakorolt negatív hatásai kockázati tényezőként jelennek meg a kardiovaszkuláris, a légzőszervi valamint a mozgásszervi megbetegedések tekintetében. A testmozgás pozitívan hat lelki állapotunkra, befolyásolja az anyagcsere folyamatainkat is és jelentős szerepet tölt be a kardiovaszkuláris, pulmonális és mozgásszervi betegségek megelőzésében és rehabilitációjában egyaránt. Diplomamunkám készítése során célunk volt felmérni egyetemi hallgatók kardiorespiratorikus állóképességét és testösszetételét. Vizsgálatunk során, arra a kérdésre kerestünk választ, hogy képes-e a hallgatók tanrendjében testnevelés óraként szereplő – általuk szabadon választott – 10 alkalmas úszás program pozitív irányba fejleszteni az előbb felsorolt paramétereket. Kutatásunkban 15 egyetemi hallgató (2 nő; 13 férfi) úszó edzéseken vett részt. A foglalkozások 10 héten keresztül, heti egyszer, 60 percig tartottak. Az edzésprogram előtt és után objektív mérési módszerekkel tájékozódtunk a résztvevők antropometriai adatairól (testmagasság, testsúly, testtömeg index, derék/csípő hányados, testzsír százalék), valamint felmértük a hallgatók kardiorespiratorikus állóképességét jellemző paramétereket (mellkas kitérés mérése, akaratlagos apnoe teszt, YMCA step teszt, Borg skála, Cooper teszt).