Szakdolgozatomban az invazív és non-invazív lélegeztetést szükségessé tevő tüdőgyógyászati kórképekről, a gépi lélegeztetést kiváltó okokról, az esetek kimeneteléről és szövődményekről kívánok említést tenni. Alapvetően a légzési elégtelenség vagy más kritikus szervi elégtelenség teszi indokolttá a beteg tüdőgyógyászati intenzív osztályos ellátását. A légzési elégtelenségek alapvető fajtái, patomechanizmusai, diagnosztikájuk és terápiás konzekvenciái egyaránt kiemelten fontosak ezen állapotot létrehozó pulmonológiai kórképek megértésében. A terápiás vonatkozásoknál az invazív és non-invazív lélegeztetési módszerek közötti alapvető különbségek mellett kiemelendő azok alkalmazásának indikációi, kontraindikációi, elterjedése, szövődményei és egyes típusainak bizonyos betegségekben való speciális alkalmazása. Részletesebben bemutatásra kerülnek azon felnőtt tüdőgyógyászati kórképek is, amelyek a gépi lélegeztetést szükségessé tehetik. Ilyen fő kiváltó okok a pneumónia, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), szepszis, embólia, felnőttkori légzési distressz szindróma (ARDS), asztma bronchiale. Részletes patomechanizmusuk, epidemiológiájuk, kategorizálásuk, diagnosztikájuk, terápiájuk, lefolyásuk és szövődményeik egyaránt érdekesek pulmonológiai intenzív osztályon való ellátásuk szempontjából. Az elméleti áttekintés és kifejtés mellett a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Tüdőgyógyászati Klinikájának Intenzív Osztályán 2015-ben gépi lélegeztetésre szorult páciensek adatait is vizsgáltuk. A vizsgált időszakban 91 esetben került sor gépi lélegeztetésre. A beteg és kezelési adatok kiértékelése, külföldi és hazai szakirodalomban szereplő adatokkal való összevetése egyaránt dolgozatom részét képezi.