A szemfenéki vénás történések és a diabetes mellitus következtében kialakuló macula oedema kezelésében napjainkban legkorszerűbb gyógyszerek az intravitrealis anti-VEGF készítmények. Az intravitrealis-an alkalmazott bevacizumab hatékonyan képes csökkenteni a kialakult macula oedema-t, ezáltal pedig javítani a látásélességet. Hatása azonban limitált, ezért többszöri injectio-zásra van szükség, ha szeretnénk megőrizni az elért eredményeket. Egy hasonló molekulájú gyógyszerrel, a ranibizumab-bal összehasonlítva nincs szignifikáns eltérés hatékonyságukban. Szövődmények sem jelentkeztek szignifikánsan gyakrabban bevacizumab alkalmazása esetén. A ranibizumab előnyei közé tartozik, hogy BRVO-s betegeknél a kezelés előrehaladtával kevesebb számú injectio-val is sikerült fenntartani az elért visus-t. A két gyógyszer közül a bevacizumab jóval gazdaságosabb, így jobban elérhető a betegek számára. Hazánkban off-label és szemészeti alkalmazása külön engedélyhez kötött. Mind a ranibizumab, mind a bevacizumab szelektíven kötődik a VEGF-hez, de affinitásuk elmarad az aflibercept-hez képest, mely utóbbi molekula 140-szer nagyobb affinitással rendelkezik a VEGF iránt. Emiatt aflibercept alkalmazása esetén szisztémás mellékhatások is kevesebb számban fordulnak elő, mint ranibizumab és bevacizumab terápia mellett. A bevacizumab használatakor az 1.25 és a 2.5 mg-os dózis hatékonysága között nem figyeltek meg szignifikáns különbséget, hasonlóan a ranibizumab 0.3 és 0.5 mg-os dózisa között sem, habár mindkét gyógyszer esetében az emelt dózis általában nagyobb javulást eredményezett. Aflibercept alkalmazásakor az a kezelési séma bizonyult leghatékonyabbnak, amikor a betegek 4 hetente kapták a 2 mg-os injectio-t. Nemzetközi tanulmányok igazolták, hogy az anti-VEGF kezelést célszerű mihamarabb elkezdeni, mert a késleltetett terápia csökkenti a látásjavulás mértékét. A kezelésben részesülő betegek utánkövetését érdemes rendszeresen, havonta végezni, ugyanis 3 hónapnál ritkábban történő utánkövetések az elért visus-értékek csökkenéséhez vezethetnek. Diabetes-es macula oedema-ban szenvedő betegek kezelésében fontos lehet a HbA1c értékek ellenőrzése a terápia megkezdése előtt. A HbA1c ismeretében prognosztikai következtetéseket vonhatunk le a kezelés várható hatékonyságát illetően. Az anti-VEGF kezeléssel párhuzamos alkalmazható grid Ag lézerkezelés is, de ez szignifikánsan nem eredményez nagyobb mértékű anatómiai és funkcionális javulást, önmagában pedig szignifikánsan gyengébben teljesít az anti-VEGF terápiához képest. Összegezve az anti-VEGF kezelés mind az RVO, mind DM következtében kialakuló macula oedema kezelésére jelenleg a leghatásosabb és legkorszerűbb kezelési lehetőség. A szövődmények nagyon ritkák, mellékhatások alig fordulnak elő (inkább a fertőtlenítési eljárással, injectio-s technikával hozhatóak összefüggésbe). Mindenképpen alkalmas a macula oedema kezelésére.