A NIRS egy olyan spektroszkópos eljárás, mely a közeli infavörös fény tartományában dolgozik. Ebben a tartományban lévő fényt a hemoglobin mind két formája, oxidált-deoxidált, képes abszorbeálni. Az általuk elnyelt fény mértékéből fizikai számításokkal következtetni lehet a mintában jelenlévő mennyiségükről. Mivel a közeli infravörös fény áthalad a testet borító bőrön és még a koponyán is, ezzel a módszerrel szöveti információkat nyerhetünk. Az évek során végzett kutatások és kipróbálások végül egy centrális agyi elrendezést és egy perifériás tenyér thenar régió elrendezést javasolnak. A centrális értékeket a frontális lebeny szöveti perfúziójából kapjuk, míg a perifériás értékeket a harántcsíkolt izom szöveti perfúziójából kapjuk. A NIRS egy olyan szaturációs értéket mutat, ami szöveti környezetben lévő 70% -ban részben vénás vérből ered. A hypoxia a NIRS értékeiben szignifikáns csökkenést okozott az állatokon végzett kisérleteken. A széles körben használt pulzoximéter hemodinamikailag instabil helyzetben nem adott értékelhető információt. Embereknél indukált apnoe-nál szinte lineárisan csökkent a perifériás pulzoximéter által mutatott szaturáció és a centrális NIRS által mutatott szaturáció. Ezek a megfigyelések és kisérletek bebizonyították, hogy a testet érő oxigén csökkenést előidéző eseményeket NIRS által is lehet követni. Az agyból nyert szaturációs értékek ráadásul, egy olyan régióból erednek, amire index szervként is lehet tekinteni perfúzió szempontjából. Az agyban jelenlévő oxigén egyensúlyból következtethetünk a többi szervünk állapotára. A nagyobb izomcsoportok NIRS által regisztrál szaturációs értékeit vizsgálva, arra jöttek rá, hogy a keringési centralizáció jól észlelhető annak csökkenésével. A NIRS értékeit befolyásolhatja a környezet hőmérséklete, életkor, testhőmérséklet, szöveti ödéma, vaszkuláris betegségek, szeptikus állapotok, koponya külső kontaminációja (46). Az utóbbi évtizedekben a módszer alkalmazásával kapcsolatosan a klinikai megfigyelések egyre nagyobb teret nyertek. A Society of Thoracic Surgeons National Database 500 centrumot felölelő adatbázisát elemezve arra jöttek rá, hogy az esetek 23%-ban a NIRS által mutatott értékek változása lappangó klinikai problémának volt a jele. A szív sebészeti betegek műtéti beavatkozása közben használt NIRS csökkentette a stroke kialakulását, posztoperatív gépi lélegeztetést, posztoperatív kórházi tartózkodást. A mellkassebészeti betegségek túlnyomó része a tüdő tumoros megbetegedése. A magasfokú incidencia hazánkban első helyet foglalja el a világot összehasonlító tanulmányaiban. 100 ezer magyar emberből 51 ebben a betegségben szenved. Legfőbb terápiás cél a rákos megbetegedésekben a szervezet teljes tumormentessége. A tüdő tumor eltávolítása közben az elsődleges szempont, hogy anatómiai reszekciót végezzünk. Ahhoz, hogy ezt könnyen kivitelezzük a beteg tüdő összeejtése szükséges. Mivel kizárjuk az operálni kívánt tüdőfelet nő a pulmonáris rezisztencia, hypoxiás vazokonstrikció alakul ki, míg a lélegeztetett tüdőfélben megnövekedett mechanikus stressz lép fel. Sok tanulmány, ami kifejezetten az mellkassebészeti beavatkozásokkor előforduló OLV figyelte, jelentős agyi oxigén szaturációs csökkenést írnak le. Ezt a deszaturációt a hemodinamikai változások közül a csökkent CO nem befolyásolja, de a szív csökkent számú kontrakciója negatív hatással lehet rá. A legfontosabb kérdés mégis az, hogy ezek a NIRS által felvett szaturációs csökkenések, hogyan befolyásolják a beteg állapotának a kimenetelét. A csökkent agyi oxigén szaturáció és a posztoperatív kognitív diszfunkció között pozitív korrelációt találtak. Ugyanebben a tanulmányban a hosszabb kórházi tartózkodást is befolyásolta deszaturációk jelenléte. Posztoperatív komplikációkat leíró klasszifikációkat és skálákat szintén negatív irányba befolyásolta az agyi oxigenizáltság csökkenése. Ezeknek a klasszifikációknak a magas értéke jelentősen rontják a beteg túlélési esélyeit, mortalitását. A tudomány jelen állása szerint még nem tart ott a NIRS, hogy bármelyik eddig használt diagnosztikai eszközt lecseréljen. Legnagyobb hasznát jelen állás szerint a szív és érsebészeti beavatkozások közben veszik. A bizonyítottan csökkent agyi szaturációk jelenléte egyre jobban arra mutat, hogy a NIRS használata elengedhetetlen az egyoldalú lélegeztetés miatt. A kezdeti tanulmányok eredményei, amik ezt a vonatkozást próbálják felderíteni csak az előbb megemlített gondolatot támasztják alá. Keveset tudunk az agyi deszaturáció élettani hátteréről, homályos még, hogy az egytüdős lélegeztetés közben pontosan milyen mechanizmus okozza ezt a csökkenést. Pont emiatt a felderítettlen terület miatt érdemes tovább vizsgálni a NIRS és a mellkassebészet kapcsolatát. A diplomamunka elsődleges célja az volt, hogy átfogja azt a jelenlegi tudást, amivel rendelkezünk a NIRS-szel kapcsolatban és rávilágítson arra, hogy milyen potenciállal rendelkezik a mellkassebészeti betegek ellátásával kapcsolatban.