Dolgozatom alapvető célja, hogy az orvostanhallgatók pályaszocializációját, humánus orvossá válását segítő pályaszocializációs kurzust, annak hatását vizsgáljam a hallgatók hivatásszemélyiségének fejlődése szempontjából. Dolgozatomban ismertettem az orvosi pályaszocializáció, az orvosi hivatásszemélyiség kialakulásának elméleti alapjait. A speciális aspektusok sorba vételével téve egyértelművé, hogy milyen plusz nehézségekkel kell szembe nézniük az orvostanhallgatóknak az egyetemi tanulmányaik során. Fokozott veszélynek vannak kitéve a kiégés szempontjából, ami később, praktizáló orvosként egyre nehezebben lesz megelőzhető vagy kivédhető. Kutatásom során kilenc hallgatóval készítettem mélyinterjút, akik elvégeztek egy önkéntes kortársoktatók által tanított, Pályaszocializációs műhely orvostanhallgatóknak című két féléves szabadon választható kurzust. A dolgozatomban ennek a kurzusnak a hallgatókra kifejtett hatásával foglalkoztam. Az interjúk tartalomelemzése során kialakult főbb szempontok igazolták azt az elképzelést, hogy a kurzus nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatók könnyebben menjenek végig az orvosi pályaszocializáció folyamatán. A kurzuson oktatott elméletek, a speciális kiscsoportos, interaktív tanítási mód, helyzetgyakorlatok hozzájárultak ahhoz, hogy a hallgatók szemléletmódja jelentős változáson menjen keresztül, és könnyebben boldoguljanak az egyetemen őket érő mindennapi kihívásokkal és stresszhelyzetekkel.