Invazív Candida fertőzések esetén a jelenlegi ajánlás szerint az echinocandinok (anidulafungin, kaszpofungin és a mikafungin) az elsőként választandó antifungális szerek. Az echinocandinok terápiás bevezetése ellenére az invazív Candida fertőzések okozta mortalitás, különösen a ritkábban izolálható Candida fajok esetén még mindig elfogadhatatlanul magas. Munkánkban a minimális gátló koncentráció (MIC) és az idő-ölés görbék segítségével összehasonlítottuk a mikafungin in vitro aktivitását RPMI-1640 és 50% szérum tápközegekben C. albicans, C. dubliniensis, C. africana, C. guilliermondii, C. lusitaniae és C. kefyr izolátumok ellen. RPMI-1640-ben a C. albicans (MIC≤0,03 mg/L) és C. guilliermondii (MIC ≤1 mg/L) izolátumok érzékenynek bizonyultak mikafungin iránt. C. dubliniensis (MIC≤0,03 mg/L), C. lusitaniae (MIC≤0,25 mg/L) és a C. kefyr (MIC≤0,12 mg/L) esetén a MIC értékek nem voltak magasabbak, mint az epidemiológiai határértékek. A C. africana esetén a MIC értékek 0,015 mg/L voltak. A mikafungin a vizsgált fajok ellen a MIC közeli értékeken fungicid vagy fungisztatikus hatásúnak bizonyult. Ötven százalék szérumban a MIC értékek C. albicans, C. dubliniensis, C. africana esetén 16-64-szeresére nőttek az RPMI-1640-ben mért MIC értékekhez képest, és ≥4 mg/L-n, klinikailag könnyen elérhető koncentráción a mikafungin fungisztatikus szernek bizonyult. A C. africana, in vivo nagyon gyenge szaporodó képességgel rendelkezett. A MIC értékek C. kefyr, C. lusitanaie és C. guilliermondii ellen 64-256, 64-128 illetve 32-64-szeresére nőttek az RPMI-1640-ben mért MIC értékekhez képest. Az ölési ráta értékek C. kefyr esetén csak 16 és 32 mg/L-en, míg az egyik C. lusitaniae izolátum ellen csak 32 mg/L értékeken voltak pozitívak. C. guilliermondii esetén még 32 mg/L-en is minden esetben az ölési ráta értékek negatívak voltak. Eredményeink alapján a ritkábban izolálható fajok (C. kefyr, C. lusitaniae) esetén, bár az RPMI-1640-ben kapott mikafungin MIC értékek nagyon közel állhatnak az echinocandinok iránt érzékeny fajok MIC értékeihez, a szérum alapú tápközegben végzett MIC meghatározás és az ölési görbe felvétele sokkal nagyobb mértékű hatáscsökkenést mutathat, mint az echinocandinok érzékeny Candida fajok esetén. Ezért, ritka Candida fajok ellen az echinocandinokat csak kellő óvatossággal szabad alkalmazni. Vizsgálataink alapján a 3 genetikailag közel álló faj esetén (C. albicans, C. dubliniensis, C. africana) a legvirulensebb a C. albicans, míg legkevésbé virulens a C. africana.

According to the current recommendation, in case of invasive Candida infections, echinocandins (anidulafungin, caspofungin and micafungin) are the first antifungal agents to be chosen. Contrary to the therapeutic introduction of the echinocandins, the mortality triggered by the invasive Candida infections, especially in case of the less frequently isolated Candida species, is still unacceptably high. In my work, by using the minimal inhibition concentration (MIC) and the time-killing curves, the in vitro activity of the micafungin was compared against C. albicans, C. dubliniensis, C. africana, C. guilliermondii, C. lusitaniae and C. kefyr isolates in RPMI-1640 and 50% serum. In RPMI-1640, the C. albicans (MIC≤0.03 mg/L) and the C. guilliermondii (MIC ≤1 mg/L) isolates proved to be sensitive to micafungin. In case of C. dubliniensis (MIC≤0.03 mg/L), C. lusitaniae (MIC≤0.25 mg/L) and C. kefyr (MIC≤0.12 mg/L), the MIC values were not higher than the epidemiological limit values. In case of the C. africana MIC values of 0.015 mg/L were obtained. The micafungin proved to be of fungicidal or fungistatic effect at values close to the MIC against the species analysed. In 50% serum, the MIC values increased to 16-64 fold in cases of C. albicans, C. dubliniensis and C. africana compared to the MIC values measured in RPMI-1640 and at the clinically easily achievable concentrations of ≥4 mg/L, micafungin proved to be of fungistatic effect. The C. africana had very low proliferation rate in vivo. The MIC values against C. kefyr, C. lusitanaie and C. guilliermondii increased to 64-256, 64-128 and 32-64 fold, respectively compared to the MIC values measured in RPMI-1640. The killing rate values were positive for C. kefyr only at 16 and 32 mg/L, while those for one of the C. lusitaniae isolates were positive only at 32 mg/L. In case of the C. guilliermondii, the killing rates were negative in each case, even at 32 mg/L. On the basis of our findings, the species of the less frequently isolated species (C. kefyr and C. lusitaniae), although the micafungin MIC values obtained in RPMI-1640 may be very close to the MIC values of the species sensitive to the echinocandins, the MIC determination performed in the serum-based substrate and the establishment of the killing curve may exhibit a much more intense response loss than in case of the Candida species sensitive to the echiocandins. Therefore, echinocandins shall be used with due care against the rare Candida species. On the basis of the three species genetically close to each other (C. albicans, C. dubliniensis and C. africana), the most virulent is the C. albicans, while the less virulent is the C. africana.