ABSZTRAKT: A HDL antioxidáns tulajdonságának mérésére számos nem standardizált módszer létezik, de a használatukkal nyert eredmények a reakciók eltérései miatt gyakran ellentmondásosak. Az általunk kidolgozott módszer a HDL antioxidáns kapacitás mérése a hem indukált LDL oxidáció során alkalmas nagyszámú, nagymértékben eltérő antioxidáns aktivitású HDL minta vizsgálatára, beleeértve az egészséges és diszfunkcionális HDL-t valamint a HDL szubpopulációkat is. A fiziológiás prooxidáns alkalmazásának köszönhetően a teszt körülményei a korábbiaknál jobban hasonlítanak az in vivo lejátszódó folyamatra, és a módszer standardizálása miatt az eredmények jól reprodukálhatók. Vizsgáltuk továbbá SLE-s betegek megnövekedett kardiovaszkuláris mortalitásának hagyományos és betegség-specifikus rizikófaktorait. Érdeklődésünk középpontjában a gyulladás és a HDL antioxidáns kapacitása, illetve a HDL szubpopulációk között fennálló kapcsolat állt. Fiatal SLE-s betegeink esetében a betegség-specifikus rizikótényezők jelenléte dominált. Valamennyi vizsgált gyulladásos marker (We, CRP, SAA, IL-6, MCP-1, IC) szintje és a betegségaktivitás (SLEDAI) is emelkedett volt, és kapcsolatot mutatott a magasabb oxLDL szinttel, a csökkent össz-HDL antioxidáns kapacitással illetve HDL-C szinttel, mely egyaránt érintette valamennyi HDL frakciót. A HDL antioxidáns kapacitása és a kis denz HDL koncentrációja pozitívan korrelált a HDL fő antioxidáns enzimének, a PON1-nek arilészteráz aktivitásával. Az össz-HDL antioxidáns kapacitás független prediktorai az arilészteráz aktivitás és a We voltak. Eredményeink arra utalnak, hogy SLE-ben a szisztémás gyulladás a HDL mennyiségének csökkentése mellett antioxidáns funkcióját is rontja, gyengítve antiaterogén hatását, és ezáltal hozzájárul az SLE-s betegek fokozott kardiovaszkuláris rizikójához. Így a HDL antioxidáns kapacitás, a szubpopulációk megoszlása és a PON1 aktivitás a betegek kardiovaszkuláris rizikóbecslését pontosító új biomarkerekként szolgálhatnak. ABSTRACT There are several non-standardized tests for the measurement of HDL antioxidant property, but because of alterations of reactions the results gained by their use are diverse, sometimes contradictory. The method, we developed for testing HDL antioxidant capacity during the hem-induced LDL oxidation is suitable for evaluation of a number of HDL samples with highly different antioxidant activity, healthy and dysfunctional HDLs and their subpopulations included. With the use of hemin, a physiological pro-oxidant, the test conditions approximate better in vivo reactions than previous techniques, and since our method is standardized the results are reproducible. Henceforth we studied the traditional and disease specific risk factors of increased cardiovascular mortality in patients with SLE. The centre of our interest was the relationship between inflammation and HDL antioxidant capacity and HDL subpopulations. In our young patients with SLE, presence of disease specific risk agents was predominant. Concentrations of all the examined disease markers and disease activity (SLEDAI) were elevated and were related with higher oxLDL level, decreased total HDL antioxidant capacity and HDL-C level, the latter affected equally all HDL subfractions. HDL antioxidant capacity and concentration of small dens HDL correlated positively with arylesterase activity of PON1, main antioxidant enzyme of HDL. Independent predictors of total-HDL antioxidant capacity were PON1 arylesterase activity and erythrocyte sedimentation rate. Our results suggest that systemic inflammation present in SLE not just decrease the amount of HDL, but damages its antioxidant function, impairing its anti-atherogenic effect, thus contribute to the elevated cardiovascular risk of patients. Therefore HDL antioxidant capacity, subpopulation distribution and PON1 activity can serve as new biomarkers of more specified cardiovascular risk estimation in patients with SLE.