A nagyothallás (NH) az egyik leggyakoribb érzékszervi megbetegedés a világon. Minden 1/1000 gyermeknek prelingualis, azaz a beszédfejlődés előtt kezdődő NH-a van, melynek hátterében 60%-ban genetikai defektus áll. Az öröklődő NH egy heterogén betegség, melynek 70%-a a nem szindrómás kórképek közé tartozik. Többféle öröklődési módja közül a leggyakoribb az autoszómális recesszív (75%). A gap junction proteint (Connexin 26) kódoló GJB2 génben történt mutációk a felelősek leginkább a familiárisan és a sporadikusan prelingualisan fellépő, nem szindrómás, recesszív NH-ért a különböző populációkban. Európában a leggyakoribb genetikai hibája a 35delG mutáció. Az értekezésben a GJB2 gén genetikai hibáinak előfordulását vizsgáltuk veleszületett nagyothalló betegek és 500 egészséges kontroll személy esetében Északkelet-Magyarország területéről. A mi anyagunkban a leggyakoribb genetikai eltérés a 35delG deléció és W24X mutáció volt. A 35delG homozigóta betegek NH-a általában prelingualis kezdetű, percepciós típusú, kétoldali, nagyfokú, progresszió nélkül. A kontroll csoportban a 35delG allélfrekvenciája 2,4%-t mutatott, mely hasonlóan magas, mint amit Európa mediterrán területein megfigyeltek. Eredményeink igazolják a GJB2 gén vizsgálatának fontosságát a rutin orvoslásban. A maternális öröklődésű mitokondriális 12S rRNS génben az A1555G mutáció aminoglikozid érzékenységet indukál, mely nem szindrómás NH okoz az antibiotikummal kezelt betegben. 72 ismeretlen eredetű nagyothalló beteg és a kontroll csoport DNS-ét vizsgáltuk erre a mutációra nézve. Az A1555G mutáció gyakorisága a beteg csoportban <1,38%, míg a kontroll csoportban <0,44% volt. Mivel a mutáció előfordulása igen alacsony, így költséghatékonyság szempontjából nem éri meg minden nagyothallónál a mutáció rutinszerű szűrését elvégezni. A WFS1 gént tartalmazzó, 4p16 kromoszóma régióhoz kapcsolódó DFNA6/14 lokusz egyike a mély frekvenciatartományt érintő percepciós NH-ért (< 2000 Hz) felelős lokuszoknak. Egy öt generációs nagyothalló család tagjainak kapcsoltság analízise során kiderült,hogy a DFNA6/14 lokusz öröklődése szoros kapcsoltságot mutat a fenotípussal. A család minden egyes nagyothalló személyének WFS1 génjében T699M misszensz domináns mutációt identifikáltunk, mely az egészségesekben nem volt detektálható. Egy nagyothalló és két normál halló esetben további mutáció (R818C) volt azonosítható, melyről feltételezzük, hogy polimorfizmus. A T699M érintettek fenotípusa nem szindrómás, posztlingualis kezdetű, percepciós típusú, kétoldali, mély frekvenciákat érintő NH mutat lassú progresszióval. A DFNA10 lokuszon lévő EYA4 génben történt mutáció dominánsan öröklődő, posztlingualis kezdetű, percepciós NH okoz progresszióval. Az EYA4 fontos szerepet játszik az embriogenezisben és az apoptózisban. Egy négy generációs nagyothalló család kapcsoltság analízise során kapcsolat volt kimutatható a 6q23 kromoszómához. Az érintettek EYA4 génjében négy nukleotid inszerciója (15558insTTTG) kereteltolódáshoz és így a 379. pozícióban időelőtti stop kodonhoz vezetett. Ez a mutáció az eddig leírt harmadik genetikai eltérés az EYA4 génben.