Jelen kutatásomban azt vizsgálom, hogy milyen hatással van az állatasszisztált terápia, kimondottan a kutyás terápia a pszichiátriai betegek pillanatnyi szorongásos állapotára. Ehhez Állapot Szorongás Kérdőívet (STAI-S) töltött ki 117 beteg az AAT előtt és után is, amiből meghatároztuk a kutyás terápia eredményességét. A vizsgálati mintánkba 34 férfi és 83 nő tartozott, életkorukat tekintve a legfiatalabb beteg 19, míg a legidősebb 78 éves volt. A kutyás terápia hatását vizsgáltuk meg fő eredmény gyanánt a teljes populációban (n = 117) kortól és nemtől függetlenül. Emellett kiegészítő eredmények is leírásra kerültek: nemek, ill. korcsoportok szerinti megoszlás tekintetében. A vizsgálat önkontrollos volt, így a kutatási eredmények kiértékelése során páros t-próbát használtunk, aminek régebbi elnevezése egymintás t-próba a különbségre nézve. A kutyás foglalkozás előtti és utáni kérdőívek megvizsgálása során szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a betegek pillanatnyi szorongásos állapotában (p = 0.000). Korcsoportok szerinti megoszlás tekintetében külön-külön minden csoportban megfigyelhető volt a csökkenés a szorongásos állapotban. Megállapítottuk, hogy az AAT iránt legfogékonyabb korcsoport a 18-29, míg legkevésbé a 30-39 év közöttiek számítottak. Nemek szerinti megoszlás esetén azt találtuk, hogy mindkét nem esetében fennáll a szorongás mértékének csökkenése a terápia hatására, de a nőknél nagyobb amplitúdójú volt a változás.