Az önállóvá válás életünk szerves része, s azért sajátítjuk el az alapvető normákat, azért tanulunk, végzünk felsőfokú tanulmányokat s kezdünk el dolgozni, hogy ezt az önálló életet megalapozzuk. A folyamatosan gyorsuló világunkban egyre nehezebb meglépni az önállósághoz vezető lépcsőfokokat és jelentős torzulásokat lehet felfedezni az önállóság felé vezető úton. A szakdolgozatom kutatási témája a 18-35 év közötti fiatalok önállósodási folyamatát vizsgálja. Dolgozatom központi kérdése, hogy vajon a fiatalok nem tudnak vagy nem is akarnak elköteleződni az önálló életvitel mellett. Az erősen jelenlévő családi kötelékek is nagyban befolyásolhatják e folyamat kimenetelét. Úgy gondolom, hogy a világ gyorsabban fejlődik és nagyobb iramban nőnek az elvárások, mint ahogyan azt a társadalom egyes tagjai követni tudnák. Ez a tendencia azt eredményezi, hogy az egyén nem felel meg a társadalom által támasztott elvárásoknak, meg sem próbál önálló életet élni, elköltözni otthonról s családot alapítani. Az önállósodást, a fogalom sokszínűségéből és összetettségéből adódóan, fontos tisztázni, hogy vizsgálatomban mit tekintek önállósodásnak. Az elemzésben elsősorban a mobilitást, a fizikai önállóságot és az anyagi függetlenedés mutatói alapján fogom meghatározni az önállóság mértékét a 18-35 éves korosztályban. Továbbá újabb dimenzióként azt is vizsgálni kívánom, hogy mit gondolnak a megkérdezettek az önállóságról, mikor tekintik saját magukat önállónak szubjektív vélemények alapján.