A jelen szakdolgozat témájának főbb megállapításai a versenyjog és fogyasztóvédelem metszetéből kerülnek ki, egy nagyon elterjedt piaci gyakorlat – az árukapcsolás – kapcsán. Eme két terület nem választható el szigorúan egymástól, első találkozásukra – stílszerűen: összekapcsolásukra– a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tptv.) 2.§ -ban már sor kerül. Alapvetően két, önmagában is jelentőségteljes doktrínák kollaborációja adja meg a tulajdonképpeni versenyjogi fogyasztóvédelem elvi alapját: az egyik, hogy a fogyasztót a „gyengébb fél” mibenléte miatt mindig védelem illeti; a másik pedig a tiszta verseny követelménye. Ám nem nemcsak a magyar jogalkotási fejlemények helyezik fókuszpontjukba a torzulásmentes piac követelményét. Nem hagyhatjuk ki elemzésünkből az európai uniós versenyjogi szabályokat, melyek jelenleg két, mára már klasszikusnak számító fejezetet alkotnak az Európai Unió működéséről szóló szerződésben. Ezen két cikk az integráció évtizedei alatt rengeteg tanulsággal szolgáló esetjogot halmozott fel, melyből a 102. cikk (gazdasági erőfölénnyel való visszaélés) kapcsán kiemelek néhány fontos döntést, melyek kulcsfontosságúnak bizonyultak az árukapcsolás gyakorlatának megítélése kapcsán. A magyar nézőpont sem maradhat el az árukapcsolás vizsgálatakor, főleg a Gazdasági Versenyhivatal górcsöve alá került ügyek kiemelten lényegesek a magyar antitröszt jogban.