Bizonyos szükségletek, például a fiziológiai szükségletek alapvetőek az állatvilágban, melyek kielégítése elsődleges. Minél magasabb rendű egy állatfaj, annál inkább vannak társas szükségletei is. Az állat szociális viselkedése, mind az egyed, mind a fajfenntartás szempontjából fontos. A társas játék funkciója az ismerkedés, a viselkedésminták tanulása, a különbségek felismerése és elfogadása, szerepek megtanulása. Tudjuk például, hogy a bőgőmajmoknál a játék a rangsor kialakítását is szolgálja. Az állat kíváncsisága szintén belülről fakadó öröklött tulajdonság, aminek kielégítésével olyan tapasztalatokat szerez, melyeket később adott helyzetben hasznosítani is tud. Tehát a fejlett központi idegrendszerrel rendelkező állatok tanulékonyak, agyuk képes tárolni és rendszerezni a felvett információt. Nekünk, embereknek emberi mivoltunkból adódóan azonban vannak más, magasabb rendű szükségleteink is. Munkánk célja az etológiai szakirodalmak megismerése, során azon belső hajtóerők, szükségletek feltárása, melyek az óvodás korú gyermekre jellemzőek lehetnek, és felállítani egy olyan vizsgálati rendszert, mellyel tanulmányozhatóak az említett szükségletek kielégítésének lehetőségei, és azok megléte az egyes óvodákban. Amennyiben fény derülne e szükségletekre, biztosítható lehetne a gyermekek egyéni, saját fejlődési üteméhez, igényeihez viszonyított fejlesztési feltételek megteremtése. Ehhez az állati - ösztönös és plasztikus – magatartásformákból, a veleszületett feltétlen reflexekből, az állatok tanulására vonatkozó ismeretekből, alapvető létfenntartási ösztönökből és az állatok társas kapcsolataiból indulunk ki, felhasználva személyiség-lélektani ismereteket is.