A XIX. század közepéig Európa számos országában szükségszerűen alapították a bölcsődéket. A bölcsődei ellátás segítette a nők munkába állását és csak így lehetett megvalósítani a kisgyermekek napközbeni szakszerű felügyeletét, egyben gondozását és nevelését. A világ első bölcsődéjét Francois Marbeau alapította, 1844. november 4-én Párizsban. A csecsemő Jézus „jászolbölcsőjéről” La Créche-nek nevezték el. 1843-ban Marbeau olyan intézmények létesítését indítványozta, melyekbe a munkásnők kisdedjeiket munkába menetkor betehetik, este pedig kivehetik. Párizsi munkások gyermekei két hetestől három éves korig kaptak második otthont reggeltől-estig. Marbeau eszméje hamar elfogadásra talált, alig öt év múlva Franciaországban négyszáznál is több bölcsőde működött. Létrehozásukat támogatta a francia kormány és az egyház is felkarolta a kezdeményezést. Franciaország példáját először Belgium követte ezt követően hamar létesítettek bölcsődéket Angliában, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban, Dániában valamint Németországban is. Pesten sok nőt foglalkoztattak a kapitalizmus idején, így Magyarországon is kezdetét vette a bölcsődék szervezése. Az Első Pesti Bölcsőde Egyletet 1851 januárjában alapították, az egylet első bölcsődéje, egyben az első magyarországi bölcsőde, 1852. április 21.-én nyitotta meg kapuit. A bölcsődék az ország felszabadulása után hatalmas mennyiségi és minőségi fejlődésen mentek át. Az intézmény fő funkciója mindig a napközbeni ellátás volt, amely arra az időre korlátozódott, amíg az anya dolgozott. A szociális és a családsegítő funkció határozta meg az intézménytípus működésének szakmai alapjait. A bölcsődék a korszerű egészségügyi elvek alapján, gondozás centrikus ellátással kívánták helyettesíteni az anyát a munkavégzés ideje alatt, elismerve a családi nevelés elsődlegességét, a bölcsődei nevelés kiegészítő, bizonyos esetekben kompenzáló szerepét. A II. világháború után a nők tömeges munkába állása, valamint az anya- és gyermekvédelem fejlesztésének szükségessége miatt a bölcsőde egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A korábbi funkciók megtartása mellett újak is megjelentek ilyen, például a mielőbbi közösséghez szoktatás fontossága vagy annak hangsúlyozása. A napközbeni kisgyermekellátás különböző formái, szolgáltatásai az 1980-as évek közepétől jelentek meg a bölcsődei ellátás mellett. A családi napközit azért vezették be, hogy a kisebb településeken, ahol nem tudnak bölcsődét fenntartani, legyen lehetőség a gyermekek intézményes napközbeni ellátására.   A házi gyermekfelügyelet pedig olyan rugalmas szolgáltatási forma, amelyet bölcsődék vagy egyéni vállalkozók üzemeltetnek, hogy időszakos felügyeletet biztosítsanak a gyermekeknek saját otthonukban.

Magyarországon 1945-ig a bölcsődék szervezését, működtetését magán forrásokból állták. A második világháború után alapvetően megváltozott a bölcsődék koncepciója, az állam feladatává vált a bölcsődék létesítése, fenntartása. Az 1950-es években a népességnövekedésnek köszönhetőn a bölcsődék fejlesztése szükségessé vált, óriási számban jöttek létre bölcsődék országszerte. Az 1970-es évek elejétől minőségi ugrás következett be a bölcsődék életében. Kötelezővé vált az egészségügyi körülmények javítása, a dolgozók szakmai képzésen való részvétele, elegendő hely biztosítása a gyermekek számára illetve szerepet kapott a gondozás mellett a bölcsőde nevelési funkciója is. Napjainkban bölcsődei ellátást biztosíthat a normál bölcsőde, a mini bölcsőde, a munkahelyi bölcsőde valamint a családi bölcsőde. Számos magyarországi bölcsődében az alapszolgáltatásokon túl speciális tanácsadás, időszakos gyermekfelügyelet, játszócsoport illetve játék-és eszközkölcsönzés is igénybe vehető. A bölcsődei év szeptember elsejétől a következő év augusztus harmincegyedikéig tart.