Záródolgozatomban a politikai korrektség eredettörténetét kutatva azt próbálom bebizonyítani, hogy a PC nyelvhasználati normái mögött jóval több rejtőzik, mint amit mutat magából. Hipotézisem szerint a politikai korrektség, nem csupán nyelvpolitikai síkon uralja a közbeszédet, hanem a gondolkodásmódunkat behálózva, a liberalizmusba ágyazódva egy komplett ideológiai rendszert képvisel. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyek azok az eszmei áramlatok, amelyek a PC szellemi hátországaként funkcionálva meghatározzák az európai korszellem közgondolkodásának szellemi és erkölcsi alapjait. Dolgozatomban a tartalomelemzési módszertant alkalmazva igyekszem bemutatni a politikai korrektség kifejezésének eredete és fogalmi tisztázása után, a ’68-as generáció szellemiségét meghatározó XX. századi neomarxista politika-filozófiai irányzatokat, különös hangsúlyt fektetve Antoni Gramsci kulturális hegemónia tézisére, valamint a frankfurti iskola kritikai elméletére, azon belül is Herbert Marcuse munkásságára. Előbbit, mint a politikai korrektség stratégiai, utóbbit pedig mint a PC ideológiai alapjait vizsgálom. Mindenekelőtt tehát arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy a politikai korrektséget közvetett módon befolyásoló neomarxista frankfurti iskola tanításai és Gramsci munkássága, az új baloldali gondolkodásba épülve, ’68 kulturális forradalmát követően milyen mértékben nyomták rá ideológiai bélyegüket az általunk ismert világra.