Sokféle márkát, brandet, és ezekhez kapcsolódó márkaépítési stratégiát ismerünk. Vannak, akik az eladásban és a márkaépítésben a szórakoztatásra esküsznek, mások a lényegre törést többre becsülik. Vannak, akik kockázatot vállalnak; és vannak, akik a biztonságra törekednek. Egy szó, mint száz: sok mindent láttunk már ebben a szakmában. Az viszont bizonyos, hogy a legtöbb ember felkapta a fejét, amikor 2014-ben a Heineken, egy igazi nagy multinacionális cég beperelte az Igazi Csíki Sör-t gyártó vállalatot, a Lixid Project Kft-t, mert úgy vélte, hogy a csíkszentsimoni manufaktúra plágiumot követett el, ami az ő érdeküket sérti. Ezzel kirobbant a Heineken - Csíki Sör párharc, amiben a kommunikációs megoldások is megütköztek. Ez az esemény, és az ezt követő további fejlemények tanulságosak voltak politikai, marketing, péeres, kommunikációmenedzsmenti és gazdasági szempontból is. Vajon lehet-e ennyire konstruált, két országra is kiterjedő kampányt szervezni pusztán egy per sajátos kezelésével és szerencsével? Mennyire volt tudatos? Mennyire volt hatásos? Sokan megismerték a brandet, de vajon elérhette azt az implikált/vágyott pozíciót, hogy a székely identitás szimbólumaként, és most akár megmentőjeként is ismerjék el? Vagy inkább az üzleti, kulturális (és akár politikai/államközi) feszültségeket a saját érdekeiben generáló/kihasználó márkaként tekintenek rá? Meddig élvezhető ennek a győzelemnek a learatható gyümölcse, és a hirtelen megnövekedett vásárlás? Ezekre a kérdésekre keresem a választ az írásomban. A dolgozat főleg a márka kommunikációját igyekszik elemezni minél mélyebben, és ezen belül is a Facebook-kommunikációra helyeződik a hangsúly, hiszen ez volt leginkább a felülete az izgalmas kommunikációs „tűzharcnak”.