Napjainkban rohamosan terjednek az okos eszközök, és a technológia fejlődésével egyre több területen válik lehetővé az alkalmazásuk. Ennek mozgatórugója az emberek növekvő érdeklődése az önmagukról, életterükről információt szolgáltató eszközök felé, valamint az igény kényelmük, komfortérzetük folyamatos növelésére. A korábban jellemzően csak ipari, vállalati környezetben használt épületgépészeti megoldások elkezdtek terjedni a lakossági szférában is, aminek nagy szerepe van a modern, energiatakarékos épületek kialakításában. Kezdetben ezek a lakossági rendszerek egy-egy feladatra elszeparáltan működtek, saját feladatukra koncentrálva, a környezeti tényezőket figyelmen kívül hagyva, korlátozott funkcionalitással. Mára már lehetőség van központosított rendszerek kialakítására, ahol az egyes részegységek kommunikálhatnak, és központi vezérlés hatékonyabb döntéseket hozhat a külső tényezők figyelembe vételével. A mindennapos használatban lévő műszaki cikkek közül manapság a legfontosabb és leggyorsabban fejlődő eszköz egyértelműen az okostelefon, ezért az intelligens otthoni rendszerek terjedéséhez elengedhetetlen volt az okostelefonos kezelés, vezérlés megvalósítása. Ahhoz, hogy piacképes megoldás szülessen, figyelembe kellett venni, hogy a felhasználói vezérlő felület könnyen tanulható, átlátható legyen, hiszen az emberek nem szeretnének energiát befektetni egy bonyolult, nehezen kezelhető rendszer használatának elsajátításába. Mostanra ez adott, a kínálat egészen nagy okos otthon rendszerek terén. Azonban egy ilyen kulcsrakész rendszer kiépítésének költségvonzatai még elég magasak. A piacon létezik rengeteg olyan eszköz, amik segítségével egyszerűbb, és komplexebb rendszert is építhet az ember saját maga (DIY: do it yourself, magyarul csináld magad), ha a pénzügyi keret szűkös, viszont rendelkezik kellő motivációval és szabadidővel. Ez persze addig igaz, amíg viszonylag egyszerű rendszert szeretnénk kiépíteni. Egy komplex, többfunkciós rendszer esetén célszerűbb egy piacon lévő megoldást választani. Célkitűzésem az volt, hogy építsek egy hőmérsékletmonitorozó rendszert, ami folyamatosan méri az egyes helyiségek hőmérsékleteit, valamint a kinti hőmérsékletet. Tulajdonképpen ez az alapja egy okos otthonnak. A mért értékekből grafikonokat készítsek, amiket távolról, internet kapcsolaton keresztül bárhonnan meg lehet tekinteni. 4 Mindig is foglalkoztattak a technológiai újdonságok. Elsősorban a PC alkatrészekre és notebook-okra vonatkozóakat követem, de szerteágazó az érdeklődési köröm. Így futottam bele a Raspberry Pi-be, és a segítségével megvalósított projektekbe. Érdekelt, az eszköz segítségével vajon én is meg tudok-e építeni egy ilyen hőmérsékletmonitorozó rendszert, és mennyit tanulhatok belőle. A terület teljesen új volt számomra, így meg volt a kellő kihívás benne. A témakörből kiemeltem egyet, ami véleményem szerint a legalapvetőbb: az említett hőmérsékletmonitorozást. A hűtés-fűtés a legnagyobb költséget jelentő energia felhasználás, aminek a felügyeletéhez, vezérléséhez a hőmérsékleti értékeket ismernünk kell. A Raspberry Pi bárki számára elérhető, megvásárolható eszköz, megfizethető árkategóriában, így alkalmas volt a feladatra. Figyelembe vettem, hogy a lehető legkevesebb anyagi befektetésbe kerüljön a megvalósítás, ezért vezetékes rendszert építettem ki. Albérletben lakom, így a vezérlés kivitelezése sajnos nem megvalósítható. Egyrészt, a lakás megóvására törekedtem a projekt során, másrészt nincs semmilyen berendezés, amit tudtam volna vezérelni (nagyon régi gázkonvektoros fűtés, gázos átfolyó vízmelegítő). A hőmérsékletmonitorozó rendszert sikeresen megépítettem, az elvártaknak megfelelően működik. A szakdolgozat végigvezeti az olvasót a teljes rendszer felépítésén, ennek során ismertetve a rendszer főbb összetevőit, a felhasznált szoftverek, szoftveres megoldások telepítési lépéseit, beállításait, bemutatva a beüzemelést, a kezdeti tesztfázisokkal, végül a végleges, működő koncepciót taglalja. Mindezt világosan, részletesen ismertetve a szükséges konfigurációs lépéseket.