Az általunk végzett munka folyamán három, olykor egymástól nehezen elkülöníthető, autoimmun, reumatológiai kórképet vettünk górcső alá. A legnagyobb megjelenéssel a Rheumatoid arthritis (RA), a lakosság közel 1%-át érintő megbetegedés bír (György et al., 2006). A spondylarthropathiák közé sorolandó Bechterew kórban vagy más néven a Spondylitis ankylopoeticaban (SPA) és az Arthritic psoriaticaban (PsA), hasonlóan az előrehaladott RA-es kórképeknél súlyos mozgáskorlátozottság tapasztalható, amely az életminőség romlását is maga után vonja. Kiemelendő fontosságú tehát a megfelelő biomarkerek felkutatása, amelyek a betegség diagnózisában és a hatékony terápia kialakításában is segítséget nyújthatnak. A kísérleteink során a RA, a SPA és az PsA kórképeket mutató betegek és a hozzájuk korban és nemben illesztett kontroll személyek nyálmintáiból igyekeztünk meghatározni a citrullináció mértékét dot-blot módszerrel, és a citrullinált peptidek ellen képződött autoantitest szinteket ELISA analízist alkalmazva. A RA diagnózisában alkalmazott biomarkert, az anti-CCP-t, az általunk elvégzett kísérletek során nyálmintákból sikerült azonosítani. Habár az PsA és SPA esetében is kimutatható volt az autoantitest, szignifikáns különbségek hiányában az elvégzett analízis alapján nem alkalmas ezen betegségek diagnózisára.